Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
kékhez igen közel álló íves fríz-töredék került elő Kisbényen (Bina), az Apáti-dülőn 1962—63-ban feltárt egyhajós, félköríves apjzisuempórás templom alapfalai között. Háromerü szalagból alakított körmedaillonos fonat mezőiben ötlevelü palmetta-fák láthatóak, 14 * melyek egyébként a tihanyiakra emlékeztetnek. A templom a Hont-Pázmány nemzetségnek I. István által adományozott birtokán állott, valószínűleg a nemzetség első családi monostorához tartozott 1413 . A faragvány keletkezésénél ilymódon a királyi műhely távoli szerepe lehetséges — noha igen valószínű, hogy nem a műhely jelentősebb mesterei egyikének munkája, erre utal a kő elnagyoltabb, esetlenebb kifaragása. (28b. kép) Az emlékek második csoportja az 1061-ben alapított szekszárdi bencés apátságból származó vállkővel függ szorosan össze. A bodrog-monostorszegi s a velük kapcsolódó aracsi faragványok keletkezési ideje is így a század hatvanas éveinek tájára helyezhető. A műhely tevékenységéhez sorolhatók még esztergomi, tihanyi, visegrádi faragványok, és a távolabbról rokon feldebrői oszlopfejezet is talán. Valamint egy elveszett palmettás párkánytöredék, mely e század elején az alföldi Fehéregyházapusztáról került elő, egy „templomdomb" nevű magaslatról, azaz, bizonnyal egy templom tartozéka volt. Gerecze szerint — aki leírja — egy veszprémi párkány analógiája, azé, amely Gerevich művének XCI/1. képén látható. 15 Megemlítem, hogy az 1064-ben alapított kaposszentjakabi monostor templomának egyik fennmaradt fehér mészkő oszloptalapzata is a palmettás stílussal rokon díszítést mutat. A faragvány még közöletlen, így itt vele nem foglalkozhatunk. Mielőtt azonban e második csoport időrendjére térnénk, kissé részletesebben kell foglalkoznunk a szekszárdi bencés apátsággal, az azt egykor díszítő s annyira jelentős faragvány miatt. III. A SZEKSZÁRDI BENCÉS APÁTSÁG Krónikáink szerint a Megváltónak dedikált szekszárdi bencés apátságot I. Béla alapította. Az apátságnak juttatott gazdag adományokat felsoroló, 1061. évi privilégiumot több átírásból ismerjük. IV. László átírta 1272 nov. 16-án, majd— I. Károly 1327. ápr. 12-i megerősítő privilégiuma alapján — 1360 máj. 10-én Kont Miklós nádor, 1390. máj. 31-én a kalocsai káptalan. 16 Okleveleink a XIII. századtól következetesen és határozottan egyenrangúnak tekintik a pannonhalmi és pécsváradi apátságokkal; kiderül, hogy a püspöki fennhatóság alól ki volt emelve, s közvetlenül az esztergomi érsek hatalma alá volt rendelve. Kézainak I. Béla temetkezésére vonatkozó megjegyzése: „... in suoque monasterio dicto Sceugzard sepelitur... " megvilágítja, hogy mi volt a szekszárdi apátság alapításának célja, kivételezett helyzetének oka : királyi monostor, mely az alapító sírját foglalja magába, és — többek között — az alpító üdvösségének elnyerését, emlékének kegyeletes fenntartását szolgálja. A különösen gazdag adományok s a kivételezett jogi helyzet az alapítás e céljával voltak összhangban. A szekszárdi köztudat még a múlt században is őrizte I. Béla sírjának emlékezetét — amikor már az apátság romjai sem voltak láthatók. Az utolsó, még többé-kevésbé pozitív, noha szintén szóhagyományra alapított adat az 1776. évi Canonica Visitatio-é, ahol a Mérey és Trautsohn apátok által újjáépített apátság (helyesebben csak templom) leírásában a következőt olvassuk: ,,Ád latus existit sacristia sub fornice, penes quam extant rudera alicuius sacelli, in quo dicitur Béla I. sepultus." 110
