Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

10a. kép. A szekszárdi vállkő „B" oldalának kiterített rajza 70a. Chamfer from Szekszárd. Side ,,B", drawing. 11. kép. Szekszárdi vállkő, „C" oldal 11. Chamfer from Szekszárd. Side ,,C". gelé kelló'en pozitív művészettörténeti adatok nem egészítik ki. Az előbbi feltételezés tehát, mely elhangzott komolyabb formában is a palmettás kövek stílusának bulgáriai eredetét illetően, nem tekinthető szilárdnak. Ami palmettáink belső szerkezetét illeti, társtalanságuk éppen itt a legfeltűnőbb. Az egyes levélcikkeknek ugyanis — eltérően a mindenkori legáltalánosabb gyakorlattól — nincsen középerük, vagy, amennyiben esetenként van is, nem mutatja a konvenciót — azaz e középerek nem egy függőleges középérből ágaznak szét szimmetrikusan, hanem az egyes középerek a szimmetriatengelynél bevégződnek s a jobb- és baloldalról befutók egymás fölött összeékelődés-szerűen találkoznak. A szekszárdi vállkő palmettáin a szimmetriatengelyben egymásbaékelődő gerincek találkoznak, ezek sem középerek — kivéve a legalsó levélcikk-párt, hanem a középen 104