Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

palmetta is, mely a veszprémi palmetták egyikéhez igen szorosan kapcsolódik, ill. annak előzményei közé tartozik. A Madinat az-zahrai kompozíció alapja a lombard és bizánci művészetből jól ismert indás életfa, melynek ágai kerek medaillonokat alkotnak, a palmetta-leveleket ezek zárják magukba. A faragvány érdekességét növeli, hogy bizáncias formái inkább emlékeztetnek a későbbi magyar palmettákra, mint a korabeli bizánciakra. E tényt az magyarázhatja, hogy formálásukat éppoly erősen befolyásolhatták a helyi iszlám hagyományok, közöttük iráni-perzsa elemek, mint a ,,térítéskori közép-európai kultúra" elemeit népvándorláskori keleti hatások (6. kép). Még két rokon-formát kell ideiktatnom. — A XI. század elejéről, az 1019 körüli évekből származó faragványok díszítik a Tournus-i St. Philibert bencés apátsági templom ,,Gerlanus-ív"-ét. Lombard hatásokat őrző palmettáik, hosszú középső levélujjaikkal, kéterű, kötelékes indákkal a szekszárdi vállkő ,,D" oldalának palmettáit idézik. (7. kép). Ugyancsak lombard hatások keverednek bizantin elemekkel a milanói S. Lorenzo bazilika néhány fennmaradt XI. sz. végi faragvány töredékén. A rajtuk látható hullám-indákra fűzött palmetták kontúrrajza rendkívül közel áll palmettáinkéhoz, faragásuk módja pedig az első somogyvári kövekkel vet föl stilisztikai összefüggést

7 (8. kép). 8. kép. Milano, S. Lorenzo kőtára. Faragványrészletek 8. Fragments of XI

th century stone reliefs. Lapidary of the S. Lorenzo Milan. A megjelölt eredetek és párhuzamok palmettáink jellegzetes kontúrrajzát illetően adnak felvilágosítást. Az eredet megvilágítása ennyiben azonban nem teljes, néhány részletben olyan eltéréseket kell felfedeznünk, melyek a lombard és bizánci művészeten kívülre mutatnak. Elsősorban ilyen az, hogy palmettáink szára kétfelé ágazó két- (vagy három-) erű inda (10., 12. kép). E megoldás a keleti művészet, nevezetesen a posztszasszanida kör világára jellemző, s nem látszik akadálya annak a feltételezésnek, hogy e ponton éppen a honfoglaló magyarság fémművességéből származó motívumot nevezzünk meg eredetként. Tarsolylemezeink palmettái ugyanis kettéágazó száraik révén kapcsolódnak szétterülő mustrává (13. kép). Az egyedül lehetséges kiindulás természetesen nem ez. Gondolhatunk a IX—X. századi bolgár művészet hatására is. A századfordulón a bizánci művészet hatására készült preslavi 101