Noéh Ferenc (szerk.): Szatmár, Ugocsa és Bereg … vármegyék szabályrendeletei 1924-1934 (Mátészalka, 1935)

Bevezetés

12 közös pecsétet használ, amelyen az 1923: XXXV. tc. 11. §-ában megállapított elnevezésnek megfelelő köriratot és az egyes vármegyék címereit egymás mellett kell alkalmazni. Olyan ügyekben, amelyek az ideiglenesen egyesitett vármegyék közül csak egyet érintenek, az illető vármegyék külön pecsétjei is használhatók. Ha a vármegye zászlóját kitűzik vagy az alatt kivonulnak, az egyes vármegyék saját zászlóikat egymás mellett használják. 13. §. A 2. és 3. § nak a törvényhatósági bizottsági tagok létszámára és a tagsági jogosultság megállapítására vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra a vármegyékre is, amelyek közigazgatásilag nem egyesitettek, de területükben megcsonkultak. E rendelkezéseknek megfelelően a választott és a legtöbb adót fizető törvényhalósági bizottsági tagok névjegyzékét ezekben a vármegyékben is haladéktalanul újra kell megállapítani. Budapesten, 1923. évi november hó 26-án. Dr. Rakovszky Iván sk., m. kir. belügyminiszter." E belügyminiszteri rendelet 5. § ának első bekezdése alapján ült össze Mátészalkán Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék első rendes közgyűlése 1924. évi január hó 19. napján. Mint az egykori jegyzőkönyv tanúsítja, az egyesitett vármegyék első közgyűlése megható részletekben bővelkedő, történelmi emlékű közgyűlés volt, amit dr. Streicher Andor akkori helyettes alispán megnyitó beszédének első mondatában komor ünnepélyességgel meg is állapított: „A mai közgyűlésünk, amely szomorú történelmi eseményként fog az utókor visszaemlékezésében fentmaradni, az 1923. évi XXXV. törvénycikk alapján egyesitett vármegyéinknek az első közgyűlése. E törvény következtében három vármegyénk veszti el a mai napon önállóságát." Az ősi vármegyék minden egyes rögéhez ragaszkodó, hasonlóan fájdalmas hangnem jellemzi a történelmi emlékű közgyűlés többi szónokainak beszédét is. A már elhunyt nagyemlékű báró Kende Zsigmond, továbbá a ma nyugalomban élő Gulácsy István dr., Bereg vármegye utolsó alispánja, majd az egyesitett vármegyék kormányzatával újonnan megbízott Péchy László főispán, — a szatmárvármegyeiek nevében őt üdvözlő Madarassy Dezső, végül a beregvármegyeiek nevében felszólaló dr. Tomcsányi V. Pál beszédeit egytől egyig a történelmi pillanat fájdalmas átérzése jellemzi, amelynek templomi hangulatát csak fokozza az egyesitett vármegyék közös tisztviselői karának eskütétele és Bereg vármegye törvényhatósági bizottságának bucsu átirata. Amint ugyanekkor valamennyi szónok kifejezésre juttatta, a keserű pillanatokban csupán az nyújtott vigaszt, hogy olyan vármegyék