Sipos Béla (szerk.): Szabolcsvármegye szabályrendeletei (Nyíregyháza, 1911)

— 107 — 5. §. Az esetben, ha az alaptőke évi kamataiból s a 2. §. b) és c) pontjai alatti jövedelmekből a nyugdíj és segélyre jogosultak járandóságai ki nem telnének, a községek hozzájárulása aránylagosan emelendő és erre nézve a törvényhatósághoz a választmány által jelentés teendő, azon esetben pedig, ha a nyugdíj alap kedvező gyarapodásával, a jövedelmek az igények kielégítésére feleslegesek lennének, a vármegye határozatához képest vagy a nyugdíj és segélydijak emelendők, vagy a község hozzájárulási aránya lesz megfelelőleg leszállítandó, vagy ha a leszállítás után az alap oly kedvező helyzetbe jutna, hogy a nyugdíj és segélydijak fedezésére az igy befolyó összeg nem szükségeltetnék, az esetben ugy a községek mint a jegyzők évi befizetései közgyűlési határozattal teljesen beszüntethetők, azonban a jegyzői karba újonnan lépő egyének, az alaptőke képzésére szolgáló 80 korona felvételi dijat és a 2. §. d) pontjában megjelölt évdijat 6 éven át az esetben is fizetni tartoznak. 6. §. A jegyzői nyugdijalap a törvényhatósági közgyűlés rendelkezése és a magyar királyi belügyminiszter főfelügyelete alatt áll, e mellett a törvényhatóság véleményező testületképen a 7. §-ban felsorolt tagokból álló választmányt alakítja. A választmány áll: az alispánból, mint elnökből, főjegyző mint helyettes elnök és 16 tagbób