Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Tiszabercel-Újsor
A sírok neméről információ nem áll rendelkezésemre. A csontvázak sírban mért hosszát 15 esetben jegyezték föl. Ebből az adatsorból megállapítható, hogy a közösség tagjai magasak lehettek. Közülük 7 esetben 170 cm feletti csontvázhosszat mértek. Különösen nagydarab lehetett a 7. sír halottja, akinek vázhossza 195 cm. A vázak helyzetére vonatkozóan ugyancsak kevés adattal rendelkezünk. Valószínűleg rendellenes helyzetű lehetett az 5. sír váza, mert arról feljegyezték, hogy, jobbra fordult". Olykor a kar helyzetéről van értesülésünk. A 13. és 21. sírban a bal, az 5. és 21. sírban a jobb és végül a 34. és 35. sírban mindkét kezet a medencére fektették. Sajátos jelenség, hogy a 21. és 37. temetkezésnél l-l gyerekkoponyát találtak a váz felett. Nem zárhatjuk ki, hogy ezek az esetek kapcsolódnak a Tettamanti Sarolta által összegyűjtött jelenségcsoporthoz, mely sírrablásokat vagy rituális bolygatásokat foglalja magába (TETTAMANTI 1975. 102-103.). Ide tartozhat a 13. sír is, ahol az állkapcsot találták meg a jobb combon. A feltárt terület északi részén két fordított tájolású sír helyezkedett el (16-17. sír). Leletanyaguk a szokványostól nem tért el. A szétdúlt 48-50 sír közül 7-ben találtak leleteket (14%), a feltárt 38-ból pedig 24-ben (63,2%). Amennyiben az első adat valós, akkor az összes ismertté vált temetkezés 35%-ában volt valamilyen tárgy. A szórvány leletek között regisztrált 4 kengyel és 2 zabla 2 lovas temetkezésre utal, a feltárt sírok között további 4-t bontottak ki (2-3., 12., 36. sír). Valamennyi a feltárt temetőrész D-i részén került elő (216. kép 4.). Az egyik lovas sírban egy nagyméretű S végű hajkarika is volt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy arról nincs információnk, hogy lócsontok is voltak-e a temetkezésekben, és ha igen, akkor milyen helyzetben. Az új sori temetőre a lovas sírok viszonylagos gyakorisága mellett jellemző a fegyveres temetkezések nagy száma (216. kép 3.). Igaz, kivétel nélkül íjászokról van szó. A feltárás során 10 temetkezésből gyűjtöttek össze nyilat (2-3., 10., 12., 18., 26-27., 33-35. sír). A 2. sírban tegezmaradványokra is rábukkantak. Sajátos, hogy a 4. sírban ugyancsak tegezre utaló vasalásokra akadtak, de nyíl nem került a temetkezésbe. Az új sori temető leletei közül a legkorábbi a 8. sír pödrött végű pántkarperece és a 13. sír öntött fülbevalója. Ezek alapján a temető használata a X. században elkezdődött. Erre utalnak az egyszerű, nyitott hajkarikák is. A pödrött végű karperec - sajnos - elveszett, így nem tudjuk, hogy díszített volt-e vagy sem. Előfordulása alapján nem zárható ki az a lehetőség, hogy a temető kezdetét a X. század középső harmadára keltezzük. Ezt az elképzelést erősíti a szomszéd temetkezésben (2. sír) talált veretes öv. Az S végű haj karikák viszonylag nagyobb száma (216. kép 2.), s közülük elsősorban a bordázott S végű darab a 27. sírban arra utal, hogy a temetőt hosszabb ideig (a XI. század második feléig) használták. Két esetben (4. és 10. sír) szuperpozícióról is van tudomásunk, azonban nem tudjuk, hogy nem olyan típusú mellé-, illetve rátemetésről van-e szó, mint amilyenre az ibrányi temető elemzésénél már felhívtam a figyelmet. Ha valóban ez a jelenség magyarázata, akkor a rátemetés nem hozható összefüggésbe a temető hosszú ideig való használatával. A Tiszabercel-újsori temetőt a fentiek fényében a X. század közepe táján nyitották, vagyis nagyjából az ibrányival egy időben. Legalább a XI. század második feléig maradt használatban. (Jellemző módon pénz nem került elő, ami egyfelől utalhat arra, hogy ennél a közösségnél nem volt szokásban érmet a sírba tenni, másfelől jelezheti, hogy a pénz tömegesebb elterjedése előtt a temető lezárul.) Nehezebb kérdés a temető jellegének meghatározása. A tiszaberceli Ráctemető értékelése kapcsán az előzőekben utaltam arra a problémára, hogy az ún. köznépi és ún. közép- és vezetőrétegbeli temetők elválasztásának a kérdése korántsem egyértelmű. Itt ugyanez a helyzet. A veretes öv, a lovas temetkezések és a fegyveresek nagy száma ellenére ezt a temetőt is inkább sorolhatjuk az előbbi, mint az utóbbi csoporthoz, annál is inkább, mivel a temető használata bőven belenyúlik a XI. századba. 430
