Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Mellékletek - Lovak, lószerszámok - Hevedercsatok - Nyergek - Sarkantyúk

A sarkantyúk közül 5 példány tüskés, 1 gombos, 6 tarajos, 3 példánynak a típusáról nincs információnk. Minthogy valamennyi sarkantyú szórványlelet, így keltezésük csak tipológiai alapon kísérelhető meg, ami ma még meglehetősen bizonytalan a hazai leletek módszeres összegyűjtése és feldolgozása híján. Mindenesetre a rétköziek közül a legkorábbiak a tüskések. Ezek kivétel nélkül ívesek. Altalános vélemény, hogy az íves kiképzésű sarkantyúk a XII. századnál nem korábbiak, közülük a sima kúpos tüskéjű darabok (179. kép 1-2.) inkább a század elején készülhettek, míg a tüske alatt ellenzőlemezes példányok (179. kép 3-5.), valamint a gombos sarkantyú (179. kép 6.) a XII. század közepe utánra datálhatok (KOVÁCS 1986. 266.). Kovács László összefoglaló értékelése után jelent meg Wolf Mária tanulmánya, amelyben közölt két, ásatásból - Karos-Tobolyka 2. ház - származó, íves szárú, gúla alakú tüskével ellátott sarkantyút. Ezek értékelése során fölvetette, hogy a típus már a X. században megjelent (WOLF 1991. 590-591 .,17. kép 1.), arról azonban nem ejtett szót, hogy meddig maradtak használatban az ilyen típusú darabok. így a szórvány példányok keltezése továbbra is nyitott kérdés. Ez különösen azért sajnálatos a Rétközben, mert a besztereci várat épp egy ilyen sarkantyúval kísérelte meg publikálója keltezni (lásd részletesebben a katalógusban!). A fentiek fényében pillanatnyi ismereteink szerint a sarkantyú keltezésre egyelőre nem alkalmas. A tarajos sarkantyúk a XIII. század elején-közepén tűntek föl (KOVÁCS 1986. 266.). 179. kép Sarkantyúk a Rétközben 1, 7-8: Beszterec-Földvár, 2—4: Nagyhalász-ismeretlen lelőhelyű, 5: Fényeslitke-ismeretlen lelőhelyű, 6: Kisvárda-Csabamező, 9: Demecser-ismeretlen lelőhelyű, 10: Paszab-Sűrűpart 352