Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Mellékletek - Fegyverek - Buzogányok
fejedelem idejében történt meg e területen a központi hatalom megerősítése, a feudális állam megyerendszerének megteremtésé', s az ispáni központ kialakításával állt összefüggésben a kétélű kardos harcos réteg (miles) jelenléte, akiket pogány szokás szerint temettek (NÉMETH 1975. 7.). Ez egyúttal azt is jelentené, hogy a régészeti leletek fényében a megyerendszer kialakítása korábban kezdődött, mint azt Kristó Gyula gondolja (KRISTÓ 1988. 422.), hisz a borsovai ispáni székhely környékén, amelyik már I. István király idején épült ki, a kétélű kardok hiányoznak, mivel ekkor a harcos réteg tagjait már keresztény rítus szerint temették (NÉMETH 1975.7.). Más vélemény szerint a kardoknak nincs köze Géza fejedelem seregéhez, hanem inkább a kalandozó hadjáratok során elszenvedett vereségek késztették arra a harcosokat, hogy fegyvert váltsanak. A kardok használata ennek megfelelően már Taksony fejedelem idején széles körben elteijedt (KOVÁCS 1990. 44-45. - a korábbi hipotézisek és irodalom felsorolásával). Valójában gondot jelent a kardok pontos keltezése, s ez a tény megnehezíti elterjedésük értékelését. A kétélű fegyverek kronológiai helyzetét legutóbb Kovács László vizsgálta behatóan (KOVÁCS 1990.). A szablyás sírok időbeli helyzetének meghatározása a velük előforduló érmek alapján meggyőző. Ugyanakkor egyetlen pénzzel keltezhető kardos sír fordult elő: ez a kunágotai sír, amelyben azonban egy bizánci kardot találtak, tehát „ebből az adatból ... nem lehet következtetni a magyarok nyugat-európai típusú kétélű kardjai megjelenésének idejére" (KOVÁCS 1990. 41.). Az, hogy lezajlott egy szablya-kard fegyverváltás, s ennek oka a kalandozások alatt elszenvedett vereség, impozáns hipotézis. De csak hipotézis. Amennyiben ugyanis a köznépi temetők alsó kronológiai határát lejjebb sikerül meghúznia a kutatásnak, amire határozott törekvések vannak az utóbbi időben (pl. RÉVÉSZ 1996. 91.), 8 4 akkor nem zárhatjuk ki a kardok és szablyák egyidejű használatát (vö. SZŐKE 1962. 83-84.). A kérdés megoldásához mindenképpen fontos a szablyák és kardok elteij edésének térképezése (Kiss 1985. Karte 4., KOVÁCS 1990.2. kép). A rétközi lelőhelyek térképén (176. kép) feltűnő, hogy a kardok a Rétköz belsejében, zárt körben találhatók, a szablyák pedig mintegy „körbeölelik" ezeket. Ez esetleg utalhat a két fegyverféle egyidejű használatára. (Itt kell megemlítenem a Szabolcsveresmart-Szelérd-dombi temetőt, ahonnan az 1. sírból egy kardról van információnk, az 5. sírban pedig egy szablyát találtak. Sajnos a kardnak nyoma veszett, így az adatot bizonytalanként kell kezelnünk. 8 5) X-XI. századi kardok a Rétköztől keletre is előfordulnak: a Kárpátalján elsősorban az utak mentén helyezkednek el a lelőhelyek (pl. Munkács-Gallis-hegy, Tiszasalamon, Ágcsemő -KOBÁLY 2001.211., 213., 11. kép, KOVÁCS 1990. 2. kép). A kárpátaljaiak esetében talán az utat biztosító fegyveresek temetkezéseiről lehet szó. 6. Buzogányok (175. kép) Az összegyűjtött anyagban mindössze két buzogány szerepel. A Kovács-féle IV. típusba tartoznak, s ennek megfelelően a XII-XIII. századra, esetleg a XIV. század első felére kell kelteznünk őket (KOVÁCS 1971. 176.). 1. Döge-Belterület (33. tábla 1., 175. kép 1.) 2. Kótaj-Szőlő (132. tábla 2., 175. kép 2.) 8 4 A kronológiai problémákra az összefoglaló fejezetben részletesebben kitérek. 8 5 A kardot és szablyát egyaránt tartalmazó leletegyüttesek vizsgálatának nehézségeire vonatkozóan vö. RÉVÉSZ 1996. 205. 175. kép Buzogányok a Rétközben. 1: Döge-Belterület, 2: Kótaj-Szőlő 1 2 343
