Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Leletek - Csüngők

Ugyancsak szláv területről kerülhetett a Kárpát-medencébe a másik szabolcsveresmarti lelet: a tiszai partomlásban talált baltacsüngő. Párhuzamai alapján azonban ez már inkább XI. századi. Fodor István nézete szerint analógiái a keleti szláv fegyveresek övére akasztott amulettek. (ŐSEINKET.... 1996. 173., FODOR 2001. 25.) Lemezes csüngőket említhetünk Nagyhalászról, Tiszabercelről és Gáva-Vásártérről. Ez utóbbi szív alakú. Formai párhuzamaira már utaltam a hajfonatkorongokkal együtt tárgyalt melldísz(?) kapcsán. A szív alakú csüngőket Bálint Csanád térképezte föl (BÁLINT 1991. 148. XLVII: 6.). Ez alapján a Felső-Tiszavidéken ritkábban előforduló típus. Fő elterjedési területe a Dél-Alföld. A Gáva-vásártéri lánc és csüngő jó párhuzama említhető Kunszentmártonból (RÉVÉSZ 1999A. 58.). Az ibrányi 197a. sír gyöngy-nyakláncán egy rókafog amulett és egy ólomkereszt (lásd később az egyházakról írt részben) lógott. A „bajelhárító szerepű" állatcsontokat és fogakat - melyeket többnyire nyakláncba fűztek - „általában közrendű nők vagy gyermekek kapták" (DIENES 1998. 76-77., GALLINA 1998. 81.). Meg kell itt jegyeznem, hogy olykor előfordul előkelőbbek sírjában is (Pilin - DIENES 1998. 69. oldal ábrája), Ibrányban pedig a temető „leggazdagabb" sírjában találtuk a rókafog-amulettet. Amennyiben azonban e leletek többsége valóban a „közrendűek" rítusára jellemző inkább (módszeres összegyűjtésük nem történt még meg), akkor egy olyan szokással állunk szemben, mely a honfoglalás kori elit és a köznép temetkezési rítusának és hitvilágának(?) (nem pedig gazdasági vagy szociális helyzetének!) eltérésére utal, s ennek megfelelően vizsgálata talán közelebb vezethet a köznép etnikai összetételének értékeléséhez.

5

2 Egy-egy tiszabereeli és ibrányi gyereksírban átfúrt római pénz fordult elő a nyakban. A római érmek közül rendszerint a II-IV. századi bronzokat használták csüngőként a honfoglalás korban. Ezek szinte kizárólag az ún. köznépi temetőkben fordultak elő. Szőke Béla összefüggést látott a késő avar temetkezésekben kimutatható hasonló szokással. (SZŐKE 1962. 56-57.) A rétközi darabok esetében van egy sajátos jelenség, melyről szólnom kell. Bár mindkét veret agyonkopott, valószínűleg III. századi érmekről van szó. Ez azért lényeges, mivel a terület császárkori leletanyagából a hasonló korú pénzek teljesen hiányoznak (ISTVÁNOVITS 1986. 73-76., 80-81.), s az Alföld egészén is viszonylag ritkán fordulnak elő.

5

3 Kérdés tehát, hogyan jutott hozzá a Rétköz X-XI. századi lakossága. A jelenség azért is feltűnő, mivel az Alföld honfoglalás és Árpád-kori temetkezéseiben ugyan - ha nem is gyakran - előfordulnak római veretek, azonban azok tetrarhia koriak vagy későbbiek, s mint ilyenek valóban előkerülhettek a helyi császárkori lelőhelyekről (KOVÁCS 1989B. 145-155. Abb. 47). A kérdést tovább bonyolítja, hogy hiányoznak viszont a császárkorban kedvelt, nagy mennyiségben forgó és egészen az V. századig használt II. század végi dénárok. A római érmes sírok közül az ibrányit a sír helyzete alapján a X. század második felére keltezhetjük, a tiszabercelinek a pontosabb kronológiája kérdéses (vö. KOVÁCS 1989B. 153.). A csüngőkről szólva említésre méltó, hogy egy általánosan elterjedt típus a teljes rétközi anyagból hiányzik, nevezetesen egyetlen lunula sem került elő eddig, hiányzanak a Cyprea csigák (kaurik) is. 5

2 Dienes István utalt arra, hogy „az avaroknak, a dunai- és volgai-bolgároknak, a szaltovói műveltség népeinek ősi szellemkultuszát" idézik e leletek (DIENES 1998. 77.). 5

3 Hasonló korú pénzek a Dunától keletre Bodrogszerdahelyen fordultak elő honfoglalás kori sírokban (KOVÁCS 1989.B. 20. Abb. 47), azonban ez nem vethető össze a rétköziekkel, mivel a császárkorban ez a vidék már a germán szállásterülethez tartozott és éremforgalma alapvetően eltérő volt a szarmata területétől. 297