Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Települések. A honfoglalás és Árpád-kori településhálózat kialakulása a Rétközben - Települések a földrajzi nevek etimológiája alapján

Fölmerült egy esetleges német etimológia Döge, Vencsellő és Tuzsér esetében. Előbbi azonban lehet magyar, az utóbbi kettő pedig szláv is. Amennyiben mégis a német etimológia lenne bizonyítható, akkor megállapítható, hogy vagy a puszta személynév adás nem minden esetben annyira korai, vagy igen korai germán jelenléttel kell számolnunk a területen. A puszta személynév adással keletkezett falunevek etimológiája alapján a terület lakossága a honfoglalás után vegyes összetételű lehetett, és az is megállapítható, hogy az egyes csoportok nem különültek el egymástól. Ha vizsgálatunkban figyelembe vesszük - Makkay János tanácsának megfelelően (MAKKAY 1994. 24.) - a leíró jellegű településneveket, akkor a puszta személynév adással keletkezett nevek által kirajzolthoz képest némileg eltérő kép bontakozik ki. Míg ott a nevek között akadtak szép számmal szlávok is, addig a leíró jellegű nevek között alig akadunk ilyenre (Beszterec = folyónévből, Kálonga = a sár szóból, Komoró = a szúnyog szóból és Terebes = irtásföld jelentésű), gyakoriak viszont a magyar etimológiájúak (Apáti, Bodor, Keresztút, két Körtvélyes, Tiszaköz, Tölgyes, Várda, Veresmart. E mellett találunk két török etimológiájú falunevet (Ontelek és Unytelek). Kiegészíthetjük ezeket a -d képzővel ellátott személynevekből származtatható Perked (Buj határában) és Endréd (Gáva határában) településsel.

3

2 Nem tudjuk meghatározni, hogy a településnevek e csoportja mikor keletkezett. Annyi bizonyos, hogy Várda a X-XI. században már létezett első forrásemlítése alapján. Beszterec és Terebes létrejöttét a korábbi kutatás a X-XI. századra keltezte, akárcsak a két török nevü települését (MEZÖ-NÉMETH 1972. 154.). Nyilvánvalóan akadnak közöttük későbbiek is. Ezt igazolja az -i képzős Apáti név, melynek létrejöttét a XIIXIII. századnál korábbra nem keltezhetjük (MEZÖ-NÉMETH 1972. 12-13.). A -telek, -teleke utótagú nevek esetében kérdés, hogy azok a tatárjáráskor elpusztult település helyét vagy falu egy részét jelölik-e (MEZÖ-NÉMETH 1972. 13.). Ide tartoznak: Ajaktelek, Endrédtelek, Gecsetelek, Iván(ka)telek, Jánostelke, Laktelek, Nagytelek, Ontelek, Unytelek. A leíró jellegű településnevek - akárcsak a fent felsorolt valamennyi név -, függetlenül keletkezésük időpontjától, tanúskodnak a terület etnikai összetételéről, minthogy erőteljes népmozgással, bevándorlással a X-XI. századtól nem kell számolnunk.

3

3 Ha kronológiai helyzetétől függetlenül térképre vetítjük a szláv, a magyar és a török eredetű településneveket (142. térkép), akkor jól látható, hogy a három nyelvi tömb egyáltalán nem különül el egymástól, eloszlásuk nagyjából egyenletes a Rétközben. A Rétköz belsejében valamivel több szláv, illetve szlávból eredeztethető puszta személynév adással keletkezett települést találunk. Ezeket elsősorban a Rétköz nyugati felében délről és nyugatról körbeölelik a magyar etimológiájú falvak. A Borsova határvármegye központját jelentő (Kis)Várda környékén hiányoznak a szlávból származtatható településnevek. A magyar és török eredetűek mellett ismeretlen eredetű névadás mutatható itt ki. Az ettől a tömbtől északra és északkeletre fekvő Árpád-kori falvak neve zömében szláv eredetű. A kérdést tovább bonyolítja, hogy épp ezen a részen - Szabolcsveresmart határában - keresendő Petlend. Kiss Lajos vetette föl a magyar nyelvterület határain belül szétszórtan előforduló Petlend nevekkel kapcsolatban, hogy azok esetleg egy olyan „néprésznek" az emlékei, amelyikről „eddig mit sem tudtunk", s amely esetleg egy török nemzetség vagy néprész jelenlétére utalna (Kiss 1990. 164-169.). Török eredetű falunevek a Rétköznek ezen a részén nem jellemzőek, azok többsége - elsősorban a puszta személynév adással keletkezett településnevek - a Rétköz déli peremén futó út mentén található. Alighanem ezt figyelembe véve állapította meg Németh Péter, hogy a földrajzi nevek alapján Borsova határvármegye X-XI. századi etnikai képét részben egy törökös műveltségű (pl. Ibrány), illetve egy szláv nyelvet beszélő (pl. Bezdéd, Bogdány) népcsoport határozta meg, döntően az előbbi javára (NÉMETH 1975. 13.). 3

2 Hasonló típusú, de a magyar nevet szláv képzővel ellátó névadás mutatható ki Borsova esetében, melynek jelentése 'Borsé'. 3

3 Vannak elképzelések arra vonatkozóan, hogy a régészeti feltárások alapján a X-XI. század fordulóján „új" népesség került a területre. Erre utalhat a X. század közepén kialakított és a XI. századig használt temetők - a Rétközben elsősorban IbrányEsbó-halom - embertani anyagának vizsgálata. Az antropológusok egyfajta „népességcserével" számolnak a X. és XI. századi temetőrészen talált csontvázak eltérő jellege miatt. Lásd az antropológiai tanulmányokat az Ibrány-Esbó halmi temető elemzése után! A „népességcsere" azonban számtalan olyan problémát vet föl (a temetők folyamatossága, a honfoglalás kori szállásterület egészén megnövekedő lakosság stb.), amely tisztázatlan. Ezekre a kérdésekre a későbbiekben visszatérek. 267