Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Települések. A honfoglalás és Árpád-kori településhálózat kialakulása a Rétközben - Települések a földrajzi nevek etimológiája alapján
A fejedelem kori személy- és tisztségnevekből származó elnevezések közül „legrégebbiek a török és magyar köznevekből alkotott, valamint a törökből átvett személynevek lehetnek" (MEZŐ-NÉMETH 1972.12., KÁLNÁSI 1996. 16.). A puszta személynév adás alapja feltehetőleg török eredetű név a Rétköz 8 települése esetében (Ajak, Bajul, Bee, Berencs, Bodon, Buj, Csűr, Ige 2 8 -141. kép 4.). Egy tömbjük Rétközberencs és Ajak körzetében található, ahonnan a Rétköz leggazdagabb honfoglalás kori temetkezései származnak. Megfigyelhető az is, hogy alapvetően a Rétköz peremi út mentén sorjáznak. Ez az elteijedés erősen emlékeztet a gazdagabb, illetve fegyveres honfoglaló temetkezőhelyek szóródására. Közülük három helyen (Ajak, Buj és Rétközberencs) ismerünk is ilyen temetkezést. Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy Árpád honfoglalói a stratégiailag fontos utakat szállták meg, s a török alapú puszta személynév adással keletkezett nevek az ő településeikre utalnak. A magyar etimológiájú nevek szétszórtan szerepelnek a Rétköz egész területen (Doboka, Döge, Kemecse, Nimir, Őszöd, Paszab, Perked, Petlend, Szolnok - 141. kép 6.). Előfordulnak az ÉK-i Rétközben is (három eset Döge és Szabolcsveresmart térségében). Keltezésükre nagyon kevés adatunk van. Bizonyosan nem fogadható el az az érvelés, hogy e településnevek - lévén a magyarok nomádok - csak a XI. század közepétől terjedtek el (KRISTÓ 1997. 134.). Mint arra a Rétközről szóló fejezetben rámutattam, szó sem lehet nomadizmusról egy ilyen mocsaras-vizes területen (és egyáltalán a Kárpát-medencében). Kristó Gyula nomád prekoncepciója jegyében gondolja azt is, hogy „Ha térképre vetítjük a honfoglalók első és második nemzedékének, tehát a X. század első felében élő magyar népességnek a szállásait, amelyeket régészeti leletek, embertani adatok alapján állapíthatunk meg, ez nagyjából olyan térséget zár közre, amely síkvidéki (legfeljebb enyhén dombos), homokkal és lösszel borított terület, nagy kiterjedésű erdői úgyszólván nem voltak, s azon a szárazsághatáron belül feküdt, ahol az évi csapadékmennyiség felső határa nem lépte túl az 500 mm-t." (KRISTÓ 1997. 134.) Még nyilvánvalóbb ez a tévedés akkor, amikor arról ír, hogy a magyarokaz arab-moszlim forrásoknak azon adata ellenére, hogy vidékük nedves és vizes - nem szerették az olyan vízjárta területeket, mint a Csallóköz, a Hanság, az Ecsedi-láp, a Sárrétek, az Alibunári mocsarak (KRISTÓ 2002. 78-79.). A Rétköz adottságai vitathatatlanul hasonlóak. Ennek ellenére a régészeti leletek sűrű megtelepedésről tanúskodnak. Teljességgel kizárható, hogy ezek a temetők függetlenek azoktól a falvaktól, amelyeknek neve magyar etimológiájú, legyenek azok puszta személynév adásával keletkezettek vagy leíró jellegűek (utóbbiakra alább visszatérek). Szláv eredetű személynévből keletkezett Bezdéd, Bogdány, Demecser, Dombrád, Esztár, Pátroha, Porvod, Rád és Rozsály neve (141. kép 7.). (Tuzsér és Vencsellő esetében nem dönthető el, hogy szláv vagy német névről van-e szó.) Kristó Gyula úgy véli, hogy a honfoglalókat döntően szláv nevek fogadták a Kárpát-medencében (KRISTÓ 1997. 133.). Valójában - mint láthattuk - a szláv eredetű nevek száma nem nagyobb, mint a magyar etimológiájú helyeké. 2 9 Mező András és Németh Péter már korábban rámutatott arra, hogy ezek a Rétközben csak szórványosan fordulnak elő (MEZŐ-NÉMETH 1972.12.). Közülük 2 - illetve a talán ugyancsak ide sorolható Vencsellő - forrásadatok alapján 1067-ben már biztosan létezett. A magyar és török etimológiájú hasonló névadású településekhez képest a Rétköz belsejében, vizesebb területeken is előfordulnak (Dombrád, Beszterec). A puszta személynevet viselő helységek egy részénél a név meghatározatlan eredetű (Bénye, Fancsal, Gáva, két Gégény, 3 0 Hene, Kék, Kékese, Litke, Szacs, Szög, Temeháza, Ub - 141. kép 8.). Közülük Fancsal neve már 1067-ben felbukkan a forrásokban. Temeháza viszont kései névadás, a falut korábban Miskolcnak hívták. A Rétköz egész területén szétszórtan helyezkednek el. 3 1 A nyugati nyelvek magyarrá lett személyneveiből származó településnevek igen ritkák. Ide tartozik a latin Paulusból keletkezett Pó Fényeslitke határában. Talán nem véletlen, hogy a Rétköz keleti peremén találjuk. Mező András és Németh Péter mutatott rá, hogy a hasonló eredetű nevek a Tisza és az Ecsedi-láp vonalától keletre, a „korábbi gyepűelvén" helyezkednek el. Latin eredetű név a Rétközben talán még a Nagyhalász határába olvadt Tolna, mely levezethető a telonum, azaz 'vám' szóból. 2 S Kemecsét nem soroltam itt föl, mivel annak névadója Keme már magyar név lehetett a település keletkezésekor, átvétele a törökből korábban történhetett. 2 9 És mint lejjebb rámutatok, ha nem csak a puszta személyneveket vesszük figyelembe, akkor az arány „még rosszabb": a Rétközben a szláv nevek csak egészen szórványosan mutathatók ki. 3 0 Közülük a Kemecse melletti Külgégény a XIII. században keletkezhetett. Erre az időszakra jellemző a falvak „osztódása". A korábbi hasonló nevü településtől való megkülönböztetésül kapta a „kül", azaz külső névelemet. Magára a jelenségre ld. MEZÖ-NÉMETH 1972. 14., MEZŐ 1996. 43. 3 1 Elsősorban ezek között keresendők azok a késő avar kori nevek, amelyekre MAKKAY 1994. 27., 114. utal. 265
