Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Avarok vagy szlávok? Néhány szó a honfoglalás előtti Rétközről

A honfoglalást megelőző időszakot tárgyalva rá kell mutatnom még egy fontos kérdésre. Ez pedig az az ellentmondás, hogy a rétközi avar kori sírok keltezésének felső időhatára a VIII. század vége. Ugyanakkor a településeket a kutatás általában a VIII-IX. századra keltezi. Az ellentmondás feloldására kísérlet sem történt. Tendenciaként megjegyezhető, hogy a szlávokhoz kötött régészeti anyagot igyekszik a kutatás a IX. századra keltezni. így pl. IX. századra datálják - mindenfajta bizonyíték nélkül - az általam vizsgált terület közelségében napfényre került nyírtassi edényt (NÉMETH 1975. 18. 83. jegyzet, 6. kép).

1

7 A publikáló párhuzamok és indoklás nélkül határozta meg IX. századi szláv umatemetkezésként a lelőhelyet. Ugyanakkor a lábjegyzetben már megjegyzi, hogy „A találók a 32 cm magas, vöröses barna színű, hullámvonalkötegekkel gazdagon díszített edényben - amely 1,5 m mélyen feküdt - gyermek csontjait lelték." Erdélyi István a gyerekcsontok alapján helyesen mutatott rá arra, hogy eleve nem urnasírról van szó (ERDÉLYI 1986. 68.). A zemplénagárdi lelőhely esetében a temető használatát igyekeztek bizonyítani - véleményem szerint alaptalanul akár még a X. században is (RÉVÉSZ-WOLF 1993. 107.). Azt a két avar leletet, amelyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti felén találtak - a záhonyi és a mátészalkai szíjvégről van szó (ADAM 2002.425., 236. - a további irodalommal) s amelyeket a IX. századra keltez a kutatás, ugyancsak a szlávokhoz kötötték (BÓNA 1986. 82.). Talán ennek (is) köszönhető, hogy velük kapcsolatban megengedett a IX. századi datálás, miközben a legújabb kronológiai alapvetések kiindulópontja az a módszertani hiba volt, hogy az avar leleteknek a frank hadjáratokkal le kell záródniuk (DAIM 2000. 92. - további irodalommal). így van ez annak ellenére, hogy pl. László Gyula már 1970-ben nyomatékosan fölhívta a figyelmet arra, hogy nem engedhető meg a késő avar leletanyag keltezése egy politikai esemény alapján, s egzakt módon a késő avar leletanyag lezáródásának ideje csak „az arab és a nyu-gati pénzforgalom hazai megindulása, ez tehát kereken a X. század eleje lenne" (LÁSZLÓ 1970. 164.). Még inkább figyelnünk kell a keltezés sajátos szubjektív megközelítéséből adódó problémákra a Felső-Tisza-vidéken, amelyet biztosan nem érintettek sem a frank hadjáratok, sem a bolgár hódítások,

1

8 s amellyel kapcso-latban újabban fölvetődött, hogy azonosítható a „solitudines Avarorum" korántsem néptelen területével (SZÁDECZKY-KARDOSS 1993.232.). Záhony a Rétköz peremén végigfutó, az előző fejezetben bemutatott út mentén fekvő stratégiailag fontos helyen fekszik. Mint az alábbiakban majd látni fogjuk, a honfoglalók számára is fontos volt ez az út: fegyveresek vigyázták a X. században is (lásd lejjebb a határvédelmi szolgálatot teljesítőkre utaló településneveket: a Rétköz keleti peremén kimutatható védvonal a Záhonnyal szomszédos Tiszabezdéd határában a helynevekben jól dokumentálható). Sajnálatos módon a záhonyi avar szíjvég előkerülési körülményeiről csupán annyit tudunk, hogy a vasútállomás előtti dombon 1,5 m mélyen találták 1950-ben.

1

9 1

7 Nyírtassról ejtvén szót ki kell térnünk Anonymus (21) leírására, aki elbeszéli, hogy „Szabolcs és Tas ... a Tisza partján indult el, és ... vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak. ... Akkor Tas vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják. Azután pedig Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott." Ezzel kapcsolatban nem tartom helytállónak Benkő Loránd kritikáját, hogy Anonymus „a leírt út vonalát csak hallomásból, zavaros vagy általa nem terephüen értelmezett elbeszélésből, esetleg nem világos leírású oklevélből ismerhette...", mivel értelmetlen lett volna Tas vezérnek Nagyecsedről visszaindulnia Szabolcs irányában csak azért, hogy Nyírtassra menjen, s innen folytassa útját Szatmárra (BENKŐ 1998. 91.). Szabolcsból a vezérek -Tas és Szabolcs alighanem a Rétköz peremi úton indulhattak keletre, s érinthették Nyírtasst, vagyis azt a települést, mely Tas vásárhelyével azonosítható. Tovább vonultak Nagyecsed irányában a Szamos mentén. Útjukat nyilvánvalóan stratégiai megfontolások motiválták. Mellesleg Anonymus nem mond olyasmit, hogy Tas visszafordult volna, hogy vásárhelyet alapítson, hanem azt állítja, hogy a meghódolt területen vásárt rendelt. S mivel Tas Szabolccsal együtt indult tovább, minden bizonnyal Ecsedről folytatták útjukat a Szamos völgyében Szatmárra. 1

8 Erre fölhívta a figyelmet Bóna István is, aki azonban ehhez hozzáfűzte (ismét csak különösebb kutatások és érvek nélkül), hogy „azt a meglepő következtetést vonhatjuk le, hogy területünkön ugyanakkor ér véget ugyanaz az avar kultúra - s amit e kultúra kifejez: az avar politikai hatalom és szervezet! -, mint az ország nyugati és déli felében." (BÓNA 1986. 82.). Valójában - mint az előzőekben utaltam már rá - ez aligha volt így. 1

9 Bóna István sírból származóként említi a darabot (BÓNA 1986. 82.). Csallány Dezső feljegyzéséből, melyre Lőrinczy Gábor bukkant rá a Jósa András Múzeum adattárában, annyi derül ki, hogy nagy valószínűséggel itt került elő egy bronz ereklyetartó fonott bronzlánc töredékeivel együtt, egy ezüst fülbevaló töredéke, valamint 2 edény fenékrésze (ADAM 2002. 236.). Ezeket a leleteket Lőrinczy Gábor azonosította a Csallány 1958. 46-47. oldalon, illetve a XXVI. tánla 33-39. fényképén szereplő tárgyakkal, amelyekről azt tudjuk, hogy ugyanabban az évben (1950.) és ugyanabban a hónapban kerültek be a JAM-ba (Lőrinczy, Gábor szíves szóbeli közlése). Az „ereklyetartó" ez alapján azonos lehet a késtokkal.Mindez arra utl, hogy tényleg sír/ok került/ek elő Záhonyban. A JAM beleltározott tárgyai között szerepel két, avarnak meghatározott aljtöredékZáhonyból. Ez alapján esetleg több sírra is gondolhatunk? 253