Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A Rétköz
Az állattenyésztés mellett nyilvánvalóan számolnunk kell földműveléssel is. Ezt a régészeti leletek a legkorábbi időktől kezdve egyértelműen bizonyítják. A kutatás számára az is már régóta világossá vált, hogy mezőgazdasági eszközök (ásópapucs, szalu, kasza, nádvágó, juhnyíró olló, iga stb.) nem csak a köznépi temetőkből ismertek, belekerültek esetenként a közép- és vezetőréteg sírjaiba is (MESTERHÁZY 1980. 30-31.). Ezek közé tartozik a tiszabezdédi temető 4. sírjának sarlója (esetleg ugyanitt a 12. sírban is volt sarló - vö. KRALOVÁNSZKY 1962. 119.). A Rétközből ismert másik mezőgazdasági eszköz Ibrány-Esbó-halom 152. sírjának ásópapucsa (81. tábla). Az ibrányi sír temetőn belüli helyzete (2. generáció 9) alapján viszonylag korai (X. század végi) előfordulásról van szó. Ásópapucsot több esetben - ha nem is túl gyakran - találtak X-XI. századi temetőkben (MÜLLER 1982. 445-446.). Az ibrányi lelet formai szempontból jól illeszkedik a Müller Róbert által felvázolt tipológiai sorozatba (MÜLLER 1982. 442-448.). A vizes-mocsaras területen nyilván fontos szerepe lehetett a halászatnak. Legutóbb Andrásfalvy Bertalan értékelte Ortvay Tivadar adatát, aki a XIII. század végi Magyarországról 1050 halastó nevét gyűjtötte össze (ANDRÁSFALVY 2002. 10.). Halastavat még a vizes-mocsaras Rétközből is említenek: pl. Kék és Demecser határából (ANJOU OKMT. II. 224.). Alighanem egyet kell értenünk Andrásfalvy Bertalannal abban, hogy halastónak nevezhettek minden olyan vizes részt, ahol valamilyen emberi beavatkozás segítette a halgazdálkodást. Nem egy mai értelemben vett halastavat kell tehát elképzelnünk a Rétközben, hanem olyan mély fekvésű, vizes részeket, ahol kisebb beavatkozás is elegendő volt: egy nem túl nagy gát építése, egy völgy elrekesztése stb. Mindezek a lehetőségek biztosították az itt megtelepedők számára a megélhetés alapjait. Az igen sűrű megszállást azonban nem indokolják. 1 0 Azt nyilvánvalóan hatalmi és stratégiai tényezők határozták meg, valamint a terület korábbi lakosságának száma, összetétele és viszonya a honfoglalókhoz. Ennek fényében elsőként az a kérdés szorul vizsgálatra esetünkben, hogy milyen volt a Rétköz etnikai képe a IX. században. 8 Közelebbi lelőkörülmények híján nem értékelhető a Kisvárda belterületéről származó hosszúkás pajzs alakú ekepapucs (128. tábla 1.). 9 Az ibrányi temető értékelését ld. lejjebb! 1 0 Hogy ez így van, annak ékes bizonyítéka, hogy az avarok (sem a korai, sem a késői avarok) nem szállták meg a teljes területet: ld. lejjebb!
