Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - A temetők általános értékelése
Ezek mellett azonban több esetben fölmerül a korai keltezés lehetősége. Kiss Gábor feltételezi, hogy a megyeszervezet kialakításakor - azaz a XI. század elején (lásd előbb!) - minden megyeszékhelyen fel kellett épülnie a templomnak. Szabolcsban a korai templom léte jól igazolható (NÉMETH 1988. 33-34.). Amennyiben Kisvárda Borsova határvármegye székhelyeként veendő számításba, esetleg nem zárható ki, hogy a Szent László-féle egyházalapítás előtt itt már volt templom(?). Feltárás csak kevés lelőhelyen folyt, és az ásatások sem nyújtanak minden esetben kellő támpontot a templom építésének biztos keltezésére. Egyetértek azzal a nézettel, hogy „pusztán épületalaprajzok alapján messzemenő következtetést aligha lehet levonni" (Kiss 2000B. 380., ugyanez más megfogalmazásban NÉMETH 2000. 5.). Templomok korai keltezésére közvetett bizonyítékot egy-két esetben sorolhatunk föl. így Gégényben és Tiszabezdéden S végű hajkarikát és karperecet találtak a templom körüli temetőben. Ezekben az esetekben azonban nem tisztázott a haj karikás temetkezések és a épület viszonya, előfordulhat tehát, hogy a templomot egy korábbi temető területén emelték (lásd lejjebb!). További közvetett adat lehet egy-egy temető felhagyásának időpontja. Ez azonban csak akkor állapítható meg, ha a teljes sírmezőt sikerült föltárni. Ilyen eset IbrányEsbó-halom, ahol Salamon uralkodása idején ásták meg az utolsó sírt, s kezdtek temetkezni valamelyik templom köré. Pontos keltezésre persze ezek az adatok elégtelenek. Ibrány határába olvadt be Szentpétertelke. Kiss Gábor szerint a templom patrocíniuma általában akkor szolgált névadóul a település esetében, ha ott eredetileg magányos egyház állt, amely köré később települt a falu (Kiss 2000B. 385.). Ilyen típusú az Ibrány határába olvadt Szentpétertelke. „Egyházas" jelzőt a források szerint Gégény, Bercel és Pátroha kapott. Kiss Gábor feltételezte, hogy ezek az azonos birtokon belüli legkorábbi templomok (Kiss 2000B. 385.). Végezetül meg kell említenem, hogy a beregi erdőuradalom Németh Péter szerint még a XIII. században is királyi tulajdonban volt (NÉMETH 1993. 152.). A királyi birtokokon pedig intenzívebb lehetett a korai egyházalapítás, hisz a kereszténység felvétele elsősorban itt indulhatott meg. E tekintetben vehető esetleg számításba (Fényes)litke és Tuzsér. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem találjuk a korai templomok nyomát. Az utóbbi években egyre gyakrabban vetik fel a kutatók, hogy kora Árpád-kori településeinken sokkalta gyakoribbak voltak a faépületek, mint azt korábban gondoltuk (TARI 2001.). Sok esetben maga a templom is fából készült (NÉMETH 2002. 85.). Faházakra vonatkozó adatokat említhetünk a Rétközből (Tisza)rádról 1342-ből és Ajakról 1387-ből (TARI 2001. 160-161.). XIV. századi források említenek fatemplomot Kékről és Tuzsérról (lásd katalógus!). Mint Németh Péter megállapította, a XI-XII. századi falusi templomok nagyobbik része vidékünkön paticsfalú lehetett. Csábító lenne itt arra a néprajzi toposzra hivatkozni, mely szerint a vizes, mocsaras területen, mint amilyen a Rétköz is, előszeretettel használták ezt a technikát, mivel az áradó víz a sarat ugyan kimosta a falból, azonban maga a szerkezet épen vészelte át az árvizet. Valójában az egész Felső-Tisza-vidéken (beleértve a kevéssé vizes Nyírséget is) széles körben elterjedt a paticsfal alkalmazása (PÁLL 1987. 11-17.). Páll István fölhívta a figyelmemet arra, hogy a forrásokban szereplő faépületek is olykor bizonyíthatóan paticsfalúak. Ennek egyik legszebb példája, hogy a tákosi máig álló, paticsfalú templomot is fatemplomként írták le egy helyen. 14 7 A jövő régészeti kutatására vár a feladat, hogy a feltárások során megpróbálja azonosítani és dokumentálni azokat a gyér nyomokat, amelyek a paticsfalú épületekből megőrződnek. Az egyház alapításánál kiindulhatunk a patrocíniumból is. Ez a Rétközben nagy változatosságot árul el. Közülük itt a Szent István király tiszteletére szentelt kemecsei egyházat emelem ki. A patrocínium alapján a XI-XII. század fordulóján a templom már állt (Kiss 2000B. 385. az irodalommal). A templomok mellett szót kell ejtenünk a templom körüli temetők kérdéséről. A témával kapcsolatos új eredményeket legutóbb Ritoók Ágnes foglalta össze (RITOÓK 1997.). Kitért a keltezés nehézségeire, arra, hogy teljes feltárások híján az értékelés komoly gondot jelent. Nem utolsósorban figyelembe kell vennünk azokat a temetőket, ahol a templom építésénél korábbi sírokat is találtak. Nem eldöntött kérdés még, hogy ilyenkor egy korábbi - esetleg fa- vagy patics- - templommal kell-e számolnunk, avagy a „köznépi" temetőket egy idő után „beszentelik" és úgy temetkeznek oda tovább (RITOÓK 1997. 167-168. az irodalommal). 14 7 Köszönöm Páll István információját. Az említett adatokat a közeljövőben szándékozik közzétenni. 451
