Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - A temetők általános értékelése
Ugyancsak Bálint Csanád felsorolása szerint a Hampel-féle B csoport rétközi lelőhelyei a következők: Döge-Kertek köze, Döge-Kishegy vagy Döge-? 13 9 Gáva-Vásártér Gégény-Vasútállomás Paszab 14 0 Tiszabercel-Mezőgazdasági Szakiskola Tiszabercel-Újsor A publikálatlan lelőhelyek közül e lista talán kiegészíthető: Ibrány-Esbó-halom Kék-Telek-dűlő Ha ezt a két listát átfűtjuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a lelőhelyek ilyenfajta szétválasztása komoly nehézségekbe ütközik. Gyakran egy-egy tárgy vagy jelenség (pl. lovas temetkezés, 1 db veret stb.) alapján sorolták be valamelyik csoportba a lelőhelyet. De a gondot nem csak azok az esetek jelentik, ahol szórványos információk állnak rendelkezésünkre. Úgy látom, jelenleg a kutatóknak nem sikerült megjelölniük olyan kritériumokat, amelyek alapján ez a besorolás ne lenne szubjektív. Hogy a Hampel-féle A és B csoport elválasztása és társadalmi meghatározása nem egyszerű, azt jól jellemzi pl. a tuzséri temető értékelése. Korábban elhangzott az a vélemény, hogy itt a katonai kíséret tagjai nyugodtak, akik azonban a leletek szerénysége alapján ítélve csak az alsóbb vezetők közé tartoztak (RÉVÉSZ 1996. 149.). Rangjelző méltóságjelvény volt itt a tarsolylemez és a veretes öv. Azt a nézetet, hogy ezek méltóságjelvények, mai napig fenntartja a kutatás, ennek ellenére azonban Révész László újabb véleménye szerint „az itt, s a hasonló temetőkben elhantolt férfiakban és nőkben kell látnunk azt a X. század elejei szabad magyar köznépi réteget (kiemelés tőlem - I.E.), melyet a kutatók jórésze már évtizedek óta oly lázasan keres" (RÉVÉSZ 2000.21.). Amennyiben ez utóbbi állásfoglalást elfogadom, igen szubjektív lesz a köznép meghatározása, hogy ti. „szegény", de hogy ez mit jelent, az aligha tartozik a tudomány körébe. Súlyosbítja a helyzetet, hogy már régóta tudjuk, hogy a „köznépinek" meghatározott temetőkben, illetve mellettük gyakorta előfordul egy-egy „gazdagabb" (csüngős veretes vagy éppenséggel „méltóságjelvényes" rozettás lószerszámos női sír is) (MESTERHÁZY 1980. 95., TAKÁCS 1997. 75.). Olykor a kutatók érzékelik is ezt a problémát (ŐSEINKET... 1996. 42. - Révész László), de behatóbb felülvizsgálatára mégsem került sor. A társadalmi és szociális rétegek elkülönítésére történtek kísérletek Hampel József és Szőke Béla óta is. Révész László pl. megkülönbözteti: I. a törzsi-nemzetségi arisztokráciát, melynek jellemzője a 1. kis létszámú családi temető, 2. „finom mívű ékszerek és ruhadíszek, 3. veretes övek és lószerszámok 4. s alkalmanként tarsolylemezek" (ŐSEINKET... 1996. 41.). II. módos középréteget, melyre jellemző 1. a női viselet nemesfém gazdagsága, 2. íjászok, 3. sok a férfi, 4. kevés a méltóságjelvény. A méltóságjelvények pedig a következők: veretes vagy lemezzel díszített tarsoly, veretes öv, arany- vagy ezüstlemezzel borított szablyák, veretes íj tegezek, gazdagon díszített lószerszám (ŐSEINKET... 1996. 41., 47-50. - Révész László). 13 9 Ismét nem tudom eldöntenia dűlőnév megjelölése híján, hogy melyik lelőhelyre gondolt. 14 0 Itt nem tudom, melyik lelőhelyre gondolt a szerző. 444
