Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - Révész László: A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában

Gyöngyök öt sírból kerültek elő (2., 12-15. sír). A 13. sír gyöngyeinek az elhelyezkedéséről készült pontos leírás arra utal, hogy ott feltehetőleg a hajfonatba fűzött szalagot vagy zsineget ékesítette a gyöngysor, hasonlóképpen, mint a Tiszaeszlár-bashalmi II. temető 12. sírjában lelt pompás varkocsdísz esetében (DIENES 1972. 42. kép). Gyöngyökkel a X-XI. században főként a nők és a gyermekek díszítették magukat, bár néhány szem gyakran felbukkan férfisírokban is (RÉVÉSZ 1996. 81.). A két sírból előkerült három csüngődísz érdekessége, hogy mindegyikük másodlagosan felhasznált tárgy. A 9. sírban lelt nyolcgerezdes, vastagon aranyozott öntött bronzcsüngőket - melyek eredetileg egy bizánci vagy balkáni eredetű fülbevalóhoz tartozhattak - utolsó tulajdonosuk gombként használta. Hasonló fülbevaló tartozéka volt a 16. sír ezüstlemezből készült, granulált díszítésű kúpos csüngője is (MESTERHÁZY 1991. 165.). Az ugyanebből a sírból előkerült bronz függesztőveret pedig hajdan egy felajzott íj tárolására szolgáló tegez felfüggesztésére szolgált (RÉVÉSZ 1996. 157-168.). Meglepően kevés, mindössze három sírban találtak kar- illetve lábperecet, s ezek közül is kettő bronzból készült. Csupán a 4. sír egyetlen visszahajlított huzalból sodrott, utólagosan hurkos-kampós végűre alakított karperecét állították elő ezüstből. A 15. sírból ugyancsak sodrott, de spirális végű bronz lábperec látott napvilágot, a 14. sírban pedig öntött, bronz, pödrött végű, beütögetett körökkel díszített karperecet találtak. Díszített, pödrött végű karperecek mindeddig egyetlen kivételtől eltekintve kizárólag női sírokból kerültek elő (Kiss 1985. 257-264., KOVÁCS 1989A. 171.). Kísérőleletei alapján e karperectípust a kutatás korábban a X. század utolsó harmadára keltezte, míg a díszítetlen változatok a század első kétharmadára lennének jellemzőek (SZŐKE 1962. 72-73., 96.). Utóbbiak datálását e sorok írója finomította, megállapítván: a pénzzel keltezett sírokban talált díszítetlen, pödrött végű karperecek közül egy sem datálható a 920-as éveknél korábbra, s archaikus, bizonyosan a honfoglalás előtt készült tárgyak kíséretében ilyen karperec még nem került elő. Nincs okunk kételkedni abban sem hogy a díszített változatok még későbbiek. Ha nem is csupán a X. század utolsó harmadától terjedtek el, megjelenésüket aligha keltezhetjük a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján a század közepe elé. (RÉVÉSZ 1996. 91-92.) A bezdédi (valamint a karosi II. temető 73. sírjában talált példány) még ebben az esetben is a legkorábbi darabok közé számít. Nem tartoznak a legkorábbi ékszertípusok közé a mindkét végükön spirálissal kitöltött hurkos kialakítású, vékony, sodrott karperecek sem. Bezdéden e karperecforma bronzból készített változatát lábperecként alkalmazták a 15. sír halottjának a viseletében. Az újabb kutatások arra utalnak, hogy e karperecek a X. század 2. negyedében jelentek meg a honfoglalás kori leletanyagban (SZABÓ 1978/79. 64.), s használatuk egészen a XI. század végéig kimutatható (LANGÓ 2000. 42-44.). Nehezebb kérdés a bezdédi 4. sírban talált sodrott karperec típusba sorolása. Jelen formájában a tárgy hurkos-kampós záródású, de nyilvánvaló, hogy ezt a záró szerkezetet utólagosan, az ékszer végeinek megrongálódása, letöredezése után alakították ki. A hurkos-kampós végű karperecek első darabjai a X. század közepén tűntek fel, nagyobb tömegben pedig csupán a század utolsó harmadában terjedtek el. Ráadásul az eddig ismert példányok kizárólag bronzból készültek, a bezdédi lenne az első ezüsthuzalból sodort darab (SZABÓ 1978/79. 112., 97. jegyzet, LANGÓ 2000. 45^4-6). Mindenesetre akármelyik típushoz tartozott is eredetileg a bezdédi 4. sír karperece, a X. század 2. harmada előtt aligha készülhetett. A temetőben előkerült 4 db gyűrű közül kettő (8. és 12. sír) a négygömbös foglalatú, üvegbetétes gyűrűk közé tartozik. A 16. sírban lelt példány fejét ugyancsak üvegbetét ékesítette, foglalata azonban már a feltárás idején is sérült volt, maga a tárgy pedig időközben elveszett, így típusáról közelebbit nem lehet megállapítani. E gyűrűtípus a magyarság keletről magával hozott tárgyai közé tartozik. Férfiak és nők egyaránt használták a X. század első kétharmadában. Főként a rangos közösségek tagjainak ékszereként ismert, bár ritkábban előfordul köznépi temetőkben is (SZŐKE 1962. 27., KOVÁCS 1989A. 173-174.). A 14. sírban egy pajzs alakúan kiszélesedő fejű bronz lemezgyűrűt találtak. Ezen ékszertípus teljességre törekvő felgyűjtését és értékelését az elmúlt években Keszi Tamás végezte el. Vizsgálatai során arra az eredményre jutott, hogy e déli (balkáni) eredetű tárgyak a X. század végéig voltak használatosak a magyarság körében. Az eddig ismert példányok kizárólag női és gyermeksírokban fordultak elő (KESZI 1999.). Ruhadíszek. A viszonylag szerény ékszerkészletnél is szegényesebbek voltak a bezdédi sírokban talált maradandó anyagból készült ruhadíszek. Az ásatok öt csontváz feltárása során figyeltek meg olyan hajszálvékony átfúrt ezüstlemezkéket, amelyek az elhunyt ruházatát ékesítették. A homlokcsonton vagy a szem435