Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - Szathmáry László: Az Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása

Non-specifikus gyulladások/fertőzések A periostitis egészen enyhe megjelenési formában és csekély esetszámban, mastoiditis, sinus maxillaris gyulladása egy-egy esetben mutatható ki, míg osteomyelitikus esetek egyáltalán nem fordultak elő. Specifikus fertőzések/gyulladások (196-198. kép) Ebbe a nagy csoportba tartozik a csonttuberculosis és a lepra csonttani manifesztációja. Coxitis tuberculosa morfológiai jelleg együtteseit mutatja a 70. sírszámú egyén (férfi, XI. század). A facies leprosa [apertúra piriformis, spina nasalis anterior atrophiája (196. kép), a palatum durum sajátos morfológiai képe - 197. kép] a 258. számú váznál (férfi, X. század) figyelhető meg. Az ibrányi anyag mindkét súlyos fertőző megbetegedése alátámasztja azt az elképzelést, amelyet ezeknek a megbetegedéseknek tér- és időbeni epidemiológiájáról korábban már megállapítottunk (MARCSIKPÁLFI 1999.), nevezetesen, hogy a lepra a X. században pusztított, a tuberculosis pedig az avar korban, majd később a XI. században terjedt el ismét. A X-XI. századi püspökladányi temető halottjai közül a morfológiailag diagnosztizált X. századi leprás egyének csontja pozitív eredményt adott a Mycobacterium leprae - majd egy későbbi vizsgálat alapján - a Mycobacterium tuberculosis DNS-re (SPIEGELMAN ET AL. 1999., DONOGHUE ET AL. 2002). Ennek alapján beszélhetünk a tuberculosis X. századi megjelenéséről is, jóllehet nem tudjuk, hogy a püspökladányi népességnél melyik megbetegedés volt az elsődleges. A fertőző megbetegedések nagy csoportjával kapcsolatban említjük meg a koponyák (főleg gyermek) endocranialis felszíének különböző rajzolatait. Anyagunkban nagyon sok esetben figyelhetők meg. HERSHKOVITZ ET AL. (2002.) munkája nyomán a jellegzetes rajzolat, az ún. „serpens endocrania symmetrica" általában tuberculosisra vezethető vissza (kisebb gyakoriságban más jellegű megbetegedésre). A 9. (X. század), az 57. (XI. század), a 77. (XI. század - 198. kép), a 84/b. (XI. század) gyermek koponyák endocranialis mintázatának etiológiája - feltehetőleg - tuberculosis. Két gyermeknél, a 12/a. sírban (XI. század) és a 60. sírban (XI. század) a koponya belső felszíni erezettsége elsődlegesen vagy másodlagosan anémiával lehet összefüggésben (hyperostosis spongiosa orbitae, illetve cribroticus cribra orbitalia), a 38. sírban a XI. században eltemetett felnőtt egyén esetében a rajzolat feltehetőleg metabolikus eredetű (femurok görbültek, rachitis?). A 148. gyermek (X. század) esetében a sűrűbb érhálózaton kívül periostitises rárakódás is megfigyelhető, etiológiája - valószínűleg - nem tuberculotikus eredetű agyhártyagyulladás, míg az 56. sír (felnőtt, XI. század), a 115. sír (gyermek, XI. század) és a 257. sír (gyermek, X. század) koponyája esetében a jelenség okát még feltételezni sem lehet. Az endocranialis mintázatok etiológiáját pontosan diagnosztizálni csak a Mycobacterium tuberculosis-, illetve leprae DNS kimutatásával lehet. Az ibrányi anyag ilyen jellegű vizsgálatával a csonttuberculotikus és leprás megbetegedettek száma minden valószínűség szerint emelkedni fog. Az is elképzelhető, hogy a lepra csonttani tünetei között jellegzetes endocrialis rajzolat is kimutatható. Cribra orbitalia/cranii kérdése (199. kép) A koponyán mutatkozó cribrás elváltozás - az orbita felső (199. kép) és a koponya hátsó részén (200. kép) - különböző fokozatai (melyek egyben a betegség súlyosságát is kifejezik) mindkét században egyenletes megoszlást mutatnak. Irodalmi adatoknak megfelelően (MARCSIK-KÓSA 1976.) az ibrányi anyagban is a gyermekeknél és a nőknél fordul elő. Ennek a jellegzetes csonttani tünetnek okaként elsődlegesen vagy másodlagosan (pl. fertőző megbetegedések hatására) kialakult anémia jön számításba. Anyagunkban a mongolid/europo-mongolid jellegegyüttessel rendelkező koponyákon és azok postcranialis vázain patológiás elváltozást nem figyeltünk meg. 395