Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - Szathmáry László: Az Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása

enyhe-közepes kifejlődésű a degeneratív forma, a spondylitis/arthritis (193-194. kép), kivételt jelentenek a 17. és a 162. sír halottjának csigolyái (az elsőnél két thoracalis teljes összecsontosodása, a másiknál csak a corpusoké figyelhető meg). Mind a X., mind a XI. században a férfiaknál gyakoribb. Mindkét nemnél általában az adultus/maturus-maturus korcsoport érintett. A degeneratív forma gyulladásos előfordulása - jórészt a férfiak körében - ritkább, hasonlóan a Schmorl-herniához. Leginkább a csigolyákat, egy-két esetben a vállat, térdet, sacroiliacalis ízületeket támadta meg a kór. Az ízületi elváltozások nagyon súlyos formái (pl. infekciózus arthritisek, szeronegativ spondylarthritisek, rheumatoid arthritis stb.) anyagunkban nem fordultak elő. Traumás elváltozások Törések-ütések/vágások Rendkívül kis esetszámra korlátozódik. Két XI. századi férfinál figyeltünk meg ferde, gyógyult törést (clavicula, tibia). A koponyát tompa tárggyal ért ütés nyoma a X. századi anyagnál figyelhető meg két esetben. Vágás nyoma szintén a X. századi anyagból ismert. A tibia-fíbula közötti, valamint a fibula és a femur felszínén a különböző, kisebb-nagyobb méretű exostosisokat (ossificatiokat) traumás eredetre vezethetjük vissza, gyakoriságuk elhanyagolható. A traumás elváltozásoknál említjük meg a spondylolysis jelenségét (a csigolyaívek pars interarticularisán a csont folytonossága megszakított). Etiológiája nem tisztázott: csontosodási zavar vagy fáradásos törés, avagy mindkettő együtt (GÖMÖR-BÁLINT 1989.). Az ibrányi anyagban ritka. Megoszlása mind a kronológia, mind a nemek tekintetében egyenletes. Trepanáció (sebészi és jelképes) (192., 195. kép) Sebészi beavatkozás az 53. sírszámú (férfi, XI. század) koponyáján látható (195. kép), az os parietalén (kb. 2x3 cm átmérővel). Teljesen gyógyult a túlélés jeleivel (szélei simák, rézsútosan lejtenek a nyílás belseje felé). Endocranialisan elváltozás nincs. A jelképes trepanáció megfelel a várt gyakoriságnak (MARCSIK 1997.). Többszörösen (4x-esen) trepanált a XI. századra datálható 51. női sír koponyája. A többi esetben a jelképes trepanáció egyszeres. Valamennyi dörzsöléses/kaparásos jellegű, és a műtétet jóval az egyén halála előtt elvégezték. A sutura sagittalis, bregma környékén figyelhető meg. A nemek között szignifikáns eltérés nincsen, viszont a X. században több a jelképesen trepanált koponya, mint a XI. században (X. század: 137., 147., 154., 184., 190., 194. sír; XI. század: 51., 79., 112. sír) (192. kép). 195. kép Ibrány-Esbó-halom 53. sír: sebészi trepanáció / grave 53: surgical trephination 393