Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - Szathmáry László: Az Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása
Az Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása Szathmáry László Feltárási és vizsgálati körülmények Az Istvánovits Eszter által teljesen feltárt temető 269 sírt (274 egyént) foglalt magában (ISTVÁNOVITS 1996A., ISTVÁNOVITS 1996B.). Annak ellenére, hogy a 181. és a 225. sírban nem volt értékelhető csontvázlelet, valószínűleg a sírfoltok határozatlansága miatt 272 egyén maradványait lehetett anatómiailag azonosítani (1. táblázat). (A 181. és 200. sír csontvázát a múzeuni raktárból teőfedéskor ellpoták.) Ebből 142 X. századi és 130 XI. századi. Az elhalálozási kor becslése a fiataloknál SHOUR és MASSLER, valamint JOHNSTON módszerével történt (cit. in: ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.). A felnőttek esetében NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI (1960.) eljárását SJ0VOLD (1975.) táblázatai szerint alkalmaztuk. A nem meghatározása az ACSÁDI-NEMESKÉRI (1970.) által összefoglalt szempontok szerint történt. A nem és életkor adatokat lásd az ibrányi temető értékelésének elején lévő táblázatban! Ezekre az adatokra vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy a kronológiai meghatározás és a nemiség tekintetében néhány esetben különbözik az alábbiakban idézett előzetes publikációkban bemutatottaktól, hiszen ezen tanulmányok elkészítése után még két alkalommal történt anatómiai kontroll — egyeztetve a sírmellékletekből kikövetkeztethető tanulságokkal. Az időrendet 4 esetben (1,7%), a felnőttek nemét pedig 7 esetben (4,5%) módosítottuk. Ez a minta nagyságához képest oly jelentéktelen változtatás, hogy a korábbi lényegbevágó megállapítások érvényét nem befolyásolhatja. Az 1. és 2. táblázat a koponyaméreteket tünteti fel, a 3. táblázat pedig a végtagelemek dimenziói mellett a SJOVOLD (1990.) módszere szerint rekonstruált testmagasságot foglalja magába. Eredmények A MARTIN (1928.) féle méréstechnikával készült első kraniológiai összehasonlító vizsgálat (SZATHMÁRY-GUBA-ISTVÁNOVITS 1996.) azt a meglepő eredményt mutatta, hogy a X. és a XI. századi néprész elkülönülő. Sőt, a Felső-Tisza-vidék késő avar kori leleteinek jellemvonásai sem igazán mutathatók ki e temető népességének egyik időrendi szakaszában sem. Ehhez hasonló következtetésre jutott a történeti leletek hiányzó dimenzióinak kissé eltérő adatbázisából kiindulva Guba Zsuzsanna is (GUBA 1999.). Mindkét megközelítés szerint egyértelmű, hogy a késő avar kori jellemvonásokra hasonlító egyének a XI. század eleje után már nem mutathatók ki. A XI. századi egyének közül a X. századiakhoz hasonló koponyavariációjúak a X. századhoz közeli temetőrészben eltemetettek. A korai temetőrész sírjaiban eltemetettek közül csak az a néhány hasonlít a XI. századi anatómiai habitusra, akiket a század legvégén hantoltak el. Ezek a kissé különböző adatbázisból rekonstruált egyéni adatok alapján diszkriminancia analízissel végzett „átsorolások" gyakoriságai minden minta-párosításban 10% alattiak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Felső-Tisza-vidék általunk ismert késő avar kori népességének jelentős hatása nem lehetett az Ibrány-Esbó-halmi X. századi népesség fejlődésére, illetve még ennél is jelentéktelenebb hatása volt a XI. századi néprészre. Másrészt viszont az is egyértelmű, hogy a temetőhöz tartozó település két évszázadának népessége nem egy tőről fakadt. Anatómiai profiljának megváltozása a XI. század elejére becsülhető, ugyanis a temetőnek csak ezen a részén mutathatók ki X. századi anatómiai reminiszcenciák. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a XI. század eleji temetőrészben az 53. sír sebészileg trepanált egyéne, aki 63-72 évesen hunyhatott el. Magas megélt kora alapján feltételezhető, hogy ez a férfi még a X. században született, és koponyasérülését valószínűleg fiatal korában, talán a késői kalandozások idejében szerezhette. A X. században végezhették gyógyult sebének korrekciós műtétjét is, amelyet jóval túlélt. Halálozásának ideje tehát nem lehet mérvadó a sebészi trepanációk müvelésére vonatkozóan. A régészeti időrendi szempontból bizonytalan leleteket illetően tehát jelentős ez a lelet. Nevezetesen arra hívja fel a figyelmet, hogy a korabeli „rendszerváltást" túlélt egyének esetében az elhalálozási kor pontos meghatározása segíthet ezen orvoslási gyakorlat kronológiájának megítélésében. 385
