Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Mellékletek - Fegyverek - Íjak, nyilak, tegezek

A szám nagyságát ez esetben is nehéz megítélni. Amennyiben tényleg 500 körüli az eddig föltárt íjász sírok száma, akkor a 48 temetkezés nem kevés (9,6%), ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy a karosi temetőkben 127 nyílhegyet tártak föl (RÉVÉSZ 1996. 168.), akkor nagyon kevésnek mondhatjuk, hiszen a Rétközben összesen nem volt ennyi. Amennyire a forma alapján megítélhető, a legtöbb darab a Kárpát-medencében (SEBESTYÉN 1932. 197.) és a Rétközben egyaránt a rövid vágóélü, deltoid alakú típushoz tartozik (SEBESTYÉN 1932. A típus). Közöttük vannak olyanok, ahol a pengétől a tüske tagoltan válik el (168. kép 1-2.), és vannak olyanok, ahol ez a tagolás hiányzik (168. kép 3-4.). Jóval ritkább a deltoid formán belül a hosszú vágóélű megoldás (SEBESTYÉN 1932. C típus). Népszerű volt a rombusz alakú nyílhegy is a Rétközben (SEBESTYÉN 1932. B típus). Ezeknél ugyancsak előfordul a tagolatlan tüskéjű és a tagolt tüskéjü variáns (168. kép 5-6. és 7-8.). E két alapformától csak kevés eltérő nyílhegyet ismerünk a Rétközben. A keskeny, hegyes „páncélszúró" nyílhegyek között ismertetett Cs. Sebestyén Károly egy tiszabezdédi példányt, mely azonban ma már nem található az MNM-ben (SEBESTYÉN 1932. 199-200. F típus). E típushoz tartoznak mindenekelőtt a tuzséri 6. sír nyílcsúcsai (168. kép 9.). Ugyanebben a sírban volt egy legyező alakú darab is (168. kép 11.). Ez a forma rendkívül ritka (SEBESTYÉN 1932. 199. E típus). Nem egyértelmű az Ibrány-Espán tavi kétágú vagy villás nyílhegy korszakunkhoz tartozása (168. kép 12.), bár hasonló formát, ha nem is nagy számban, ismerünk más - a Rétközön kívül eső - lelőhelyről (SEBESTYÉN 1932. 198. D típus). Ugyancsak megkérdőjelezhető a NagyOhalász-Homok-tanyai „három szárnyú tüskés vas nyílhegy" korszakunkhoz sorolása. A típus honfoglalás kori hiánya miatt a szórvány leletet ki kell hagynunk vizsgálódásunk köréből, feltételezve, hogy a darab avar kori. Végül az Ibrány-Esbó-halmi 38. sír vastárgyának funkciója kérdéses: nem zárható ki, hogy ez is a páncélszúró nyílhegyek egy fajtája volt (168. kép 10.). Ez a temetkezés a temető XI. századra keltezhető részén volt. Az íjász temetkezések a X. századra jellemzőek, azonban a kutatás egyértelműen bizonyította XI. századi „továbbélésüket" (Kiss 1985. 230., 238., 330-332.). A Rétközben erre a „továbbélésre" utal pl. az Ibrány-Esbó-halmi 20. és 38. sírban való előfordulásuk. „Gazdagabb" és „szegényebb" temetőkben egyaránt előfordultak íjászok. Korábban a sírokba tett tegezben talált nyilak száma alapján igyekezett a kutatás a harcosokat elhelyezni a ranglétrán (LÁSZLÓ 1944. 132-134.). Az utóbbi idők feltárásai ezt a hipotézist nem igazolták (RÉVÉSZ 1996.168-169.). A Rétközben a nyílvesszők megoszlása a sírokban az alábbi: 1 db 23 esetben 2 db 9 esetben 3 db 1 esetben 4 db 3 esetben 5 db 1 esetben 6 db 3 esetben 7 db 2 esetben 8 db 1 esetben csak tegez 5 esetben 169. kép Ijmerevítő csontok a Rétközben. 1: Gáva-Vásártér 1. sír, 2: Rétközberencs-Parom-domb 2. sír, 3: Tuzsér-Boszorkány-hegy 1998/8. sír /fi*™ ' ^^ — ^íZJdi/ A 1 ffl! í: •i W 335