Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Leletek - Gyürük
A rétközi darabok a korábbi keltezésnek - X. század első két harmada (KOVÁCS 1 989A. 173. - az éremmel keltezett példányok felsorolásával) - nem mondanak ellent. Bár a vezető- és középréteg egyaránt kedvelte (SZŐKE 1962.27.), és előfordult a köznépi temetőkben is (Kiss 1985.251-252.), a rétköziek többsége viszonylag gazdag, ún. középrétegbeli temetőben fordultak elő. Kivételt jelent a nagyhalászi darab. Jobb és bal kézen egyaránt viselték. Valamennyi ezüstből készült. A keleti örökség része (BÁLINT 1975. 57.). Más betétes gyűrűk (156. kép 14-15.) A Rétközből még három olyan gyűrűt idézhetünk, amelyeknek ugyancsak betétje volt, de nem tartoznak az előző típushoz. 1. Pátroha-Butorka-dűlő: csonkakúpos, karcolt fejű, kameolbetétes ezüstgyűrű (156. kép 14.). Abroncsa lapos pánt. A darab egy tatárjáráskor elrejtett kincsleletből származik. 2. Ugyanezen a lelőhelyen találtak egy - azóta elkallódott - gyűrűt. Ezt a darabot egy antik gemmával díszítették (160. tábla 1.). 3. A Gégény-Monok-dombi honfoglalás kori kincslelet közelében találtak egy üvegbetétes bronzgyűrűt (156. kép 15.), mely valószínűleg újkori és csak belekeveredett az együttesbe. 2. Fonott gyűrűk (157. kép 18-20.) A Rétközből viszonylag kevés fonott gyűrűt említhetünk: 1. Ibrány-Esbó-halom 79. sír (66. tábla, 157. kép 18.). 2. Ibrány-Esbó-halom 85. sír (66. tábla, 157. kép 19.). 3. Tiszabercel-Mezőgazdasági Szakiskola szórvány (177. tábla, 157. kép 20.). 4. Tiszabercel-Újsor 14. sír. A négy fenti darab közül a Tiszabercel-újsori elveszett, róla közelebbit nem tudok. Az IbrányEsbó-halmi 79. sír lelete bronzból készült, 3 szálból fonták (157. kép 18.). A vele előkerült S végű hajkarika és a sírnak a temetőn belüli helyzete alapján a XI. századra keltezhetjük. Más típushoz tartozik a további két fonott gyűrű (157. kép 19-20.). Ezek elkalapált végű, fonott ezüstök. A típus Szőke Béla vizsgálata alapján a XI. század elején jelent meg és a század vége felé ment ki a divatból. Általánosan elterjedt a köznépi temetőkben (SZŐKE 1962. 97.). E gyűrűket valószínűleg a törtezüst leletek közé kell sorolnunk (SZŐKE 1962. 97.). Az ibrányi darabot egy Salamon érem keltezi a XI. század második felére. A tiszaberceli példány kicsit vastagabb. Keltezése hasonló lehet az ibrányihoz. Erre utalnak egyébként a tiszaberceli szórványok között felbukkanó Salamon-veretek is. A fonott gyűrűket késői típusnak tartja Jochen Giesler is (GIESLER 1981. 113., 29-30. típus). 3. Pántgyűrűk (157. kép 5-17., 21-22.) A díszítetlen pántgyűrük az avar kortól kimutathatók. A koraiak (X. sz.) főleg bronzból készültek, végüket vagy összeforrasztották, vagy kis szegeccsel erősítették össze. 5 4 A X. század végéig voltak használatban. Már a X. században megfigyelhető az a megoldás, amikor a gyűrű végét csak egymásra hajlították. E korszak képviselőire jellemző, hogy a lemez enyhén domborúvá válik. (SZŐKE-VÁNDOR 1987. 68.) A Rétközben a pajzs alakúan kiszélesedő fejű lemezgyürük kivételével valamennyi pántgyűrű nyitott. A leggyakoribb típusok közé tartoznak. Összesen 40 példányt soroltam ide. Egyetlen kivétellel - ez az ibrányi 197/b. sír ezüstgyűrüje - valamennyi bronzból készült. Bár fölmerült, hogy a XI. században gyakrabban fordulnak elő ezüstgyürűk (SZŐKE-VÁNDOR 1987. 68.), az ibrányi darab egyértelműen korábbi: a X. század közepére keltezhető. A pántgyűrük nők és gyermekek viseletéhez tartoztak. (Egyetlen esetben merült föl, hogy férfi kezén lehetett: Ibrány 155. sír. Ezt a temetkezést azonban szétszántották és a szántásban a férfi maradványai mellett egy nőnek és egy gyereknek a csontjai is kimutathatók voltak. Esetleg azokhoz tartozhatott.) Jobb és bal kézen egyaránt előfordult (17:16). 5 4 A rétközi gyűrűknél a szegecselésre nem találunk példát. 303
