Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Települések. A honfoglalás és Árpád-kori településhálózat kialakulása a Rétközben - Települések a földrajzi nevek etimológiája alapján
Települések a földrajzi nevek etimológiája alapján „A helynevek a településtörténet legfontosabb forrásai közé tartoznak, sőt olyan korszakokra vonatkozólag, amelyekből írott emlékekkel nem rendelkezünk, a helynevek a régészeti emlékeken kívül az egyedüli forrásaink, amelyekből a terület akkori településviszonyaira következtethetünk. " (KNIEZSA 1943/2001. 3.) A X. századra keltezhető temetők egyértelműen utalnak arra, hogy ebben az időszakban már falvak egész sora jött létre. Különösen fontosak e tekintetben az ún. köznépi temetők, amelyek csaknem kivétel nélkül használatban maradtak a XI. században is. Figyelembe véve ezt a tényt, valamint a fentiekben leírt, életmódra vonatkozó adatokat aligha tagadható, hogy a X. században nagy vonalakban már kialakult az a településhálózat, amelyre a későbbi forrásadatok alapján (is) vonhatunk le következtetéseket. Nyilván az idők során később is kialakult egy-egy falu, de a helységek többsége közel egy időszakban jött létre. A földrajzi tagoltság, az erősen vízjárta terület nagy mértékben behatárolta a falvak kialakulásának helyét. A településszerkezet jelentős átalakulásával az ország területén a tatárjárás után számolhatunk. A településtörténet kutatói szerint a XIII-XV. században tömegesen jöttek létre új falvak. Ez a folyamat a névadásban természetes módon tükröződik (a kérdésre vonatkozóan legutóbb MEZŐ 1996. 41. tért ki a korábbi irodalommal). Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Rétköz mocsarai kitűnő védelmet nyújtottak, s ennek megfelelően a tatárjárás pusztításának ezen a vidéken alig-alig akadunk nyomára (MEZŐ-NÉMETH 1972. 9.). A nevek etimológiája közelebb vezethet mind a honfoglalás kori településhálózat kialakulásának keltezéséhez, mind a terület etnikai összetételének megértéséhez. Ha a X-XI. századi településrendszert vizsgáljuk, a fenti - a legkorábbi forrásokból ismert - 5 település mellett a nevek etimológiája alapján további 28 falut keltezett erre az időszakra a korábbi kutatás (MEZŐNÉMETH 1972. 11-12., 154-155.). Ide tartoznak a törzsi helynevek (Bercel, Csűr, Megyer: 141. kép 1.). Korai alapítású települések a várakhoz tartozó szolgáltatónépek falvai (141. kép 2.). Mindkét névtípust a Rétköz nyugati részéről (az egykori avar szállásterület?, a Csörsz-árkon belüli terület) ismerjük. Ilyenek Kovácsi(telek), Szántó(telek), Solymos(telek) és Halász. Ezek a szabolcsi vár szolgáltatói lehettek. Borsova területéről nem tudunk ilyen településről. Kivételt talán Kanyár képez ez alól, mellyel kapcsolatban fölmerült, hogy a lovász szláv megfelelőjeként szláv szolgáltatókra utalna. Míg a szolgáltatónépek települései a szabolcsi vár környékéhez kapcsolhatók, a Rétköz keleti peremén feltűnnek a határvédelemre utaló nevek (KARÁCSONYI 1901. 1052-1053.). Tiszabezdéd határába olvadt be Nagy lövő és Csobodlövő. Ettől délre a Lövő településeket feltérképezve, azok egy nagyjából É-D-i irányú védvonalat rajzolnak ki: Őrmező = ma Mezőladány, Lövőpetri, Nyírlövő (141. kép 3.). Az ugyancsak a gyepűvidékre utaló Kapu, Vaskapu, Őrhegy, Leshegy, Gyepű határrészek is Kisvárda körül csoportosulnak (NÉMETH 1975. 5-6.). A védvonal dél felé a mai - Vaja melletti - Őr település felé tart. 2 6 Az őr települések közül külön kell foglalkoznunk Pátroha (Eurpatroh) kérdésével. Ez is határőr település volt, ahol a sásvári „comitatus" székelyei laktak, nemzetségi birtokterületük része volt. E sásvári székelyek - mint Domahidi Sipos Zsigmond megállapítja - „kötelezve voltak a királyt szolgálni Nagylövő nevű, nagy terjedelmű táborhelyükön, mint a «székelyek közös őrhelyén»" (DOMAHIDI SÍPOS 1956. 385.). Eme Nagylövő területéhez tartozott a többi között Pátroha is. Egy 1232-es oklevél alapján az is világos, hogy ez az őrterület független volt a várterülettől (Borsova), lakói más (valószínűleg Szent Istvántól nyert, majd a besenyő betörés után Szent László által megerősített) privilégiumokkal rendelkeztek, noha a várföldekkel „összekeveredetten" helyezkedtek el. (DOMAHIDI SÍPOS 1956.) 2 7 A Rétközben a leggyakoribb névtípus a puszta személynév. Feltehetőleg 43 - azaz az ismert nevek több mint fele (53%) - ebbe a kategóriába sorolható (141. kép 4-8.). A történeti helynévkutatás egyik legvitatottabb kérdése ezek értékelése és kronológiája (KRISTÓ 1976. 15-38. - a korábbi irodalommal). A további értékelés szempontjából fontos, hogy az ide sorolható települések egy-egy csoportja mennyire hozható szinkronba a régészeti leletekkel, ahogyan arra az alábbiakban kitérek. Talán az sem véletlen, hogy a XI. századi forrásokból ismert négy település neve is ebbe a névadási kategóriába sorolható. 2 6 Nem vethetjük el azt a gondolatot, hogy a víznevek között is akad olyan, amely e védvonalra utal. Ilyen lenne Kapus Döge határában és az Őrtó Tiszakanyár mellett (MIKESY 1940. 15., 23-24.) - a víznevekre lejjebb visszatérek. 2 7 A Sásvár/Sasvár/Sárvár kérdéskörhöz lásd részletesen KRISTÓ 1988. 365-370. 264
