Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)

D. Az ópályi horizont kincsei

7. Temetéskor kettétört duzzadt nyakú, lapított fejű tű. „H":10,2 cm. (JAM 58.21.11.) (8. kép 6. és 9- kép 8.) 8-9- Erdélyi típusú bronz füles-tokos balták. Nyelük egy része megmaradt, szintén nagyon jó állapotban, vagyis ezeket is minden bizonnyal a sírba tételkor törték el. Jósa András leírása szerint az épebben megmaradt fanyelet bronzszalaggal erősítették a baltához.

4

9 H: 10,7 cm, (11,3 cm a nyélmaradvánnyal) és 11,6 cm, (13,3 cm a nyélmaradvánnyal). (JAM 58.21.4-5.) (8. kép 1-2.,7. és 9. kép 9-10.) 10. A leletek szintjében északra, nyugatra és délre szétszórva cserepek kerültek elő. Ezek két edény maradványai. „Az egyik nagy, ... kívül belől fényes, vörhenyes ... Némely töredéken elmosódott alapú, egy centiméternyire kiálló csücskök..."

50 A másik kopott, barna, mészbetétes díszítésű, gömbtestű, enyhén a perem fölé húzott fülű bögre. P: 10 cm. (JAM 58.21.2.) (8. kép 9e-g.,10. és 9- kép 2.). A két edényt a temetéskor erősen földhöz vágták. 13- Jósa a nyírkarászi leletek között leltározott egy másik szürke, simított edényhez tartozó magasan felhúzott fület is, de leírásában ezt nem említi. A fül belső oldalán ívelt, kívül nyolcszögletű, külső felén vízszintes kannelúra-csoportokkal díszítették. Nem a Felsőszőcs edényművesség terméke. Hasonló edény után kutatva egészen a bánáti Susani-ig jutunk. Az itt föltárt halomsír jól égetett, jól eldolgozott, különleges kerámiaegyüttesében volt egy olyan bögre, melynek kör keresztmetszetű és kannelúrás díszítésű volt a füle. (Hogy ez mennyire nem általános, azt jól mutatja, hogy a szép számú bögre között mindössze egyetlen ilyen volt, a többit a hagyományos szalagfüllel látták el. Ennek ellenére sem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítanunk e ténynek, mindössze egy sajátos formai megoldást láthatunk benne.) Sajnos a halomsírban bronztárgyak nem voltak, az edényformák pedig egyediek, s így a datálásuk nem könnyű feladat. A publikálók a szlovákiai Ockovban feltárt halmos temetkezés anyaga alapján a Hallstatt A korszakra datálták a susani leleteket

5

1, vagyis néhány száz évvel későbbre, mint a nyírkarászi temetkezés kora. Ugyanebben az időszakban élt a Dél-Alföldön a csorvai csoport, amelyiknek kerámiaanyagában szintén előfordulnak hasonló füles bögrék. Ezek azonban durvább anyagúak, elnagyoltabban készítettek. Ez a kultúra a Dunántúlról ide vándorló halomsíros kultúra nyomán, annak utódai és tőlük idegen, keleti csoportok összeolvadásából alakult ki. A fentiek alapján valószínű, hogy a halom megépítésénél később idekerült tárgyról van szó, melyet véletlenül kapcsoltak a leletegyütteshez. 7,6x4,7 cm (JAM 58.21.1.) (9. kép 1.). 14. Jósa leírása szerint „ezen lelettől keletre egy méternyi távolságban apró cseréptöredékek mellett még két darab két ctm. hosszú bronz tőrhegyet" találtak.

5

2 D. Az ópályi horizont kincsei Mint fentebb már kifejtettük Szabolcs-Szatmár-Bereg megye igen gazdag késő bronzkori ú.n. raktár - idegen szóval depót - leletekben. Összetételük változatos: előfordul, hogy egy tárgytípusból van bennük egy sorozat. Máskor munkaeszközöktől kezdve a fegyvereken át az ékszerekig mindenféle tárgy megtalálható, de törött, használhatatlan állapotban. Végül ismerünk olyan eseteket is - a leginkább ezek tekinthetők „kincsnek" - ahol különböző ép, értékes darabot rejtettek el az egykori tulajdonosok. 4

9 JAM Ad. 97.3. s

o JÓSA 1968.42. 5

1 STRATAN-VULPE 1977.53. 5

2 JÓSA 1968.42. Ezek a tárgyak elvesztek, ill. azonosíthatatlanok. 23