Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)
VIII. Aranypénzek a Jósa András múzeumban - A. Görög veret - Pátroha-Malomér dűlő
VIII. Aranypénzek a Jósa András múzeumban 1^ A. Görög veret A görög veretek kárpát-medencei forgalmával Torbágyi Melinda foglalkozott részletesen. Megállapítása szerint nem beszélhetünk pénzforgalomról, rendszeres kereskedelmi kapcsolatokról, csak alkalmanként idekerült pénzekről. Szabolcs megye görög veretei esetében a legvalószínűbb alkalom a Duna forrásvidékéről már a Kr.e. IV. században keletebbre vándorolt kelta törzsek által vezetett balkáni hadjárat Kr.e. 280-277 között. 15 4 Az összességében sikertelen hadjárat után a kelták visszatértek kiindulópontjukra, a Kárpát-medence DNy-i részére, s valószínű, hogy jelentős csoportjaik költöztek a Kárpát-medence keleti felébe. Ezek az újonnan érkező csoportok hozhatták magukkal a megye három pontján (Nyíregyháza-Puskin u., Kállósemjén és Pátroha-Malomér dűlő) megtalált görög vereteket is. A görög pénzek közül a „Nagy Sándor típusokat" használták leginkább. Ezeket Sándor utódai verették a nagy előd pénzeinek mintájára, azokat utánozva. 15 5 Nem meglepő tehát, hogy Pátrohán is egy ilyen típusú pénz került elő. A jelenleg - e korszakból - egyedüli aranyveret tárgyalásakor meg kell jegyeznünk, hogy adattári feljegyzésből további három aranypénzről esik szó Szabolcs megye területéről. 15 6 E szerint Karád 15 7 határában dohány alá szántottak, amikor Nagy Sándor aranypénzt találtak 1913-ban. Nagyhalászon, Kállay András birtokán 1914. áprilisában bukkantak szántás közben II. Philippos aranypénzére. Végül Kállósemjénben, a Kállay birtokon ugyancsak 1914-ben „egy durva veretű Lysimakhos féle aranypénzt és egy darab Nagy Sándor féle kopott aranypénzt leltek." Pátroha-Malomér dűlő (Aranyleltár 155.) 1994-ben Virág Ferenc a Malomér dűlőben lévő földjén mezőgazdasági munkák közben egy Nagy Sándor típusú aranystatért talált. A lelőhely a községtől É-ra, a Belfőcsatorna és a Bíró-szigeti csatorna (valószínűleg mindkettő természetes vízfolyás vagy vízgyűjtő mélyedés is volt) között fekszik félúton. Egy hosszan elnyúló, lapos magaslatról van szó. A helyszínelés során igen sok középső és késő bronzkori cserép hevert a felszínen, találtunk néhány korongolt római kori és egy-két késő vaskori töredéket, valamint néhány nagyon kopott szemcsés anyagú, Árpád-kori(?) darabot is. 15 3 Az érmek meghatározását Lányi Verának (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészeti Tanszék), Sey Katalinnak, Torbágyi Melindának és Tóth Csabának (Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtani Tár), valamint Ulrich Attilának (Jósa András Múzeum) köszönjük. A vereteket kronológiai sorrendben adjuk közre. ** TORBÁGYI 1991.49. 15 5 TORBÁGYI 1991.34-42. 15 6 JAM Ad. 97.58. Erdész Miklós (Budapest, Damjanich u. 36. szám alatti lakos) 1936. január 6-án kelt levele alapján. Ugyanezek az érmek: GOHL 1914.17-20. 15 7 Ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik a település. 145
