Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)
C - Nyírkarász (Gyulaháza)-Kishalom
élesen határolt csontrakás alig egy tized vagy huszadrészét képezhette az elégetett hulla csontvázának és így csak formalitását képezhette az akkori temetkezési szokásoknak ... Úgy látszott, hogy ezen csontmaradványok egy 50 ctm. hosszú és 30 ctm. széles tölgyfa ládába lettek a temetés alkalmával elhelyezve, bár a fának teljes elkorhadása miatt ezen állításért mérget nem veszek. Az égetett csonthalmazra közvetlenül - mintegy egybe forrva - a következő tárgyak voltak - nem reá dobva, de - reá helyezve. A rücskös nemes rozsdával borított bronztárgyak ... közt találtuk a színarany fülbevalót és a picziny arany gyöngyöt is. A párhuzamosan egymás mellé helyezett tárgyak északkelet délnyugati irányban feküdtek." 4 2 1.Kifli alakú, 0,35 cm vastag, kör keresztmetszetű arany hajkarika. Átm:l,4xl,6 cm, 4,08 g (Aranyleltár 13-, illetve JAM 61.197.1.) (7. kép, 8. kép 11. 43 és 9- kép 12. 4 4) 2. „Kendermag mekkoraságú" aranygyöngy. A lelet azóta elveszett, mindössze rajzát ismerjük. (9. kép 13.) 3. Nyakkorongos bronzcsákány fanyelének 4 5 maradványaival. Már Jósa A. megállapította, hogy nyelét a temetéskor valószínűleg letörték, mert másképp nem magyarázható, hogy abból egy kis darab kitűnő állapotban megmaradt, míg többi része hiányzik 46 H: 21 cm. (JAM 58.21.3.) (8. kép 5. és 9- kép 3.) 4. Nyélnyújtványos bronztőr darabjai. A restaurálás során széttöredezett tárgy leírásakor Jósa Andrást idézzük: „... erősen meghajlítva töretett ketté a temetés alkalmával. Hegye hiányzik. Eredeti hossza 24 ctm lehetett. Öt aklaszeggel átütött markolata igen rövid, 6 ctm lehetett, de csak 4 ctm hosszúságú rész maradt meg. Borítékának nyomát nem észleltük. Pengéjén itt-ott szövetnek nyomai voltak, melyből öt szál cérna ment hat miliméterre..." 4 7 (JAM 58.21.8-10.) (8. kép 4. és 9- kép 4.) Még egy kis tőrmarkolattöredék van a leletegyüttesben, mely esetleg lehet ugyanennek a tárgynak a darabja. Ennek ellentmond, hogy Jósa - aki sokkal jobb állapotban látta a tárgyakat - külön fotózta őket. (JAM 58.21.9-) (8. kép szám nélkül középen alul és 9- kép 7.) 5. Bronztőr töredékei. Nyele fecskefarok formában végződik. Jósa András leírása szerint markolatánál már a temetéskor kettétörték. Az azóta több darabra tört tárgy leírását tőle idézzük: „ .. .egész hossza 338 mm. Pengehossza 240; a markolaté 98 mm. .. .lapos, de szélein erősen kiálló peremének [mármint markolatának] csont vagy faborítéka ... kiemeléskor teljesen ép és fényes fehér volt. Öt aklaszöggel volt a markolathoz erősítve, kettő a penge tövénél jobbról és balról, három pedig a markolatnak hosszában egymástól egyenlő távolságban. A markolatnak borítékát középen hosszában szép körvonalú bronzlemez díszítette az akla szegekhez erősítve, valamint a markolat szarvalakú végének közét is. ... A boríték bár azt a legnagyobb gonddal helyeztem el múzeumunkban, - megszáradván magától porrá esett szét." 4 8 A bronzlemezeket Jósa lerajzolta, de azóta elvesztek. H: 33,8 cm. (JAM 58.21.7.,9- és 12.) (8. kép 3-,3a-3f. és 9. kép 5.,11.) 6. Gombos fejű tű felső vége három darabban. Az ú.n. bogyós nyakú tűk (Warzenhalsnadel) egyik variánsa, mivel a fejét és nyakát díszítő „bogyók" üregesek, az egyik üregben valamilyen kitöltő anyag vagy betét maradványai láthatók. Valószínűleg a temetéskor meghajlították és eltörték. Nem olyan állapotú, mint a többi bronztárgy. Talán megégett. „H": 8,5 cm. (JAM 58.21.13-14.) (8. kép 8. és 9- kép 6.) 4 2 JÓSA 1968.39-40. 4 3 A 8. kép az 1547.l.sz. üvegnegatívról, Jósa András eredeti felvételéről készült. 4 4 Az azóta elveszett darabok rajza JÓSA-KEMENCZEI 1965.XXV. t. 9. alapján készült. 4 5 Ezt, valamint a két balta nyelét egyenesre levágták, hogy az anyagvizsgálathoz famintákat nyerjenek. A minták mindhárom esetben somból származtak (SERCELJ 1963-84.). 4 6 JÓSA 1968.41. 4 7 JÓSA 1968.42. 4 8 JÓSA 1968.41. 21
