Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: A szabolcsi honvédek aranykönyve
Nagykállói születésű báró branyicskai Jósika Géza (Nagykálló, 1824. aug. 23. - Kolozsvár, 1888. júl. 24.) százados. Apja Jósika Miklós, cs. kir. százados, regényíró, középbirtokos, anyja Kállay Erzsébet. Római katolikus, nőtlen. Jogot végzett Pesten és Kolozsvárott. 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, fogalmazó az erdélyi főkormányszéknél. 1848 augusztusától közvitéz a Kossuth, illetve 15. (Mátyás) huszárezredben. Október 19-től hadnagy, 1849. január 24-től főhadnagy, március 23-tól alszázados ezredében az erdélyi hadszíntéren. Június 19-én és augusztus 2-án kitüntette magát a Marosvásárhelynél vívott összecsapásban. A szabadságharc után branyicskai birtokán gazdálkodott, 1887-ben Kolozsvárra költözött. 1867-ben a Hunyad vármegyei Honvédegylet tagja, majd elnöke. Nagykállói születésű Bleyer Ignác (Nagykálló, 1819 körül - Budapest, 1901.) főhadnagy. Izraelita vallású, a pápai zsidó iskola tanítója. 1848 nyarától önkéntes a Veszprém megyei önkéntes nemzetőr, majd az abból szervezett 70. honvédzászlóaljban. 1849 januárjától őrmester, június 1-jétől hadnagy, július 22-től főhadnagy a komáromi várőrség élelmezési szolgálatánál. A fegyverletétel után Nagykállóba tért haza, majd a Forciere Biztosító Társaság főügynöke Budapesten. Az ottani honvédegylet tagja volt. Nagykállói illetőségű Borcsik Salamon (?? - ??) főhadnagy. 1848. szeptember 10-től őrmester a Szabolcs vármegyei önkéntes (a későbbi 48. honvédzászlóalj) zászlóaljban. 1849. június 1-jétől hadnagy, szeptember 7-től főhadnagy ugyanott. A komáromi várőrséggel tette le a fegyvert. Nagykállói születésű Korányi (Kornfeld) Adolf (Nagykálló, 1829. aug. 8. - Pécel /Pest-Pilis-Solt vármegye/, 1889. aug. 21.) főhadnagy. Kornfeld Sebaldus és Nyíri (Kandel) Anna fia. Izraelita, 1848-tól római katolikus vallású, Korányi Frigyes testvére. Jogot végzett Egerben, joggyakornok, nőtlen. 1848-ban Pestre kerül tüzérségi kiképzésre. 1849. január 29-től hadnagy az aradi nemzetőr tüzérütegnél az erdélyi, majd a délvidéki hadszíntéren. Május 1-jén Bem tábornok a katonai érdemjel 3. osztályával tüntette ki. A nyári hadjáratban az aradi háromfontos üteg parancsnoka főhadnagyi rangban a brassói, illetve a székelyföldi hadosztálynál. Az 1850-es években törvényszéki hivatalnok. 1861-ben ügyvédi vizsgát tett, majd a magyar észak-keleti vasúttársaság jogtanácsosa, 1880-ban főfelügyelője, végül vezérigazgató-helyettese. 1884-ben tolcsvai előnévvel magyar nemességet kapott. Nagykállói születésű tolcsvai báró Korányi (Kornfeld) Frigyes (Nagykálló, 1827. dec. 10. - Budapest, 1913. máj. 19.) főhadnagy. Belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1884), a magyar orvostudomány egyik megalapítója. Apja Kornfeld Sebaldus nagykállói orvos, anyja Nyíri (Kandel) Anna. A középiskolát a szatmárnémeti piaristáknál végezte, a pesti egyetem orvosi karán 1844-ben kezdett tanulni. Orvostanhallgatóként rész vett az 1848- 49-es forradalom és szabadságharcban, 1848. szeptember 10-től a Szabolcs vármegyei önkéntes (a későbbi 48. honvédzászlóalj) zászlóaljban alorvos, a gyógyszertár parancsnoka, aztán a nyíregyházi katonakórház főhadnagya, a szabadságharc végén pedig mint a 104. honvédzászlóalj főorvosa. 1848-ban apja kezdeményezésére családjával együtt áttért a katolikus hitre és felvette a Korányi nevet. A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá. 1851-52-ben műtősnövendék Bécsben, de a szabadságharcban való részvétele miatt innen is, Pestről is száműzték Nagykállóra, ott 1852-től orvos, 1861-ben Szabolcs vármegye főorvosa. 1864-ben Pesten előbb a tífusz-fiókkórház, 1865-tőt a Rókus Kórház idegbetegosztályának vezetője. 1864-ben a pesti egyetemen magántanárrá képesítették az idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a belgyógyászat tanárává a sebészeti tanfolyamon, majd miután megszervezte azl.belklinikát,1908-ig,nyugalomba vonulásáigmintennek igazgatója és tanára működött. 1886-87-ben az egyetem rektora. 1884-ben magyar nemességet, 1908-ban bárói címet kapott. 1891-ben a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Centenáriumi emlékmű
