Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Kedves Gyula: A szabadságharc hadseregének szabolcsi katonái
A 239. honvédzászlóalj Az utolsóként felállított csapatok közé tartozik, mely 1849 júniusában szerveződött. Maga az alakulat azonban régebben létezett, csak nem a reguláris hadsereg részeként. Szemere Bertalan a Szabolcsra is kiterjedő hatáskörű felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos még 1849 márciusában meghirdette az úgynevezett Védsereg szervezését. A kizárólag területvédelemre szánt alakulatokat önkéntesekből kívánta megszervezni, s Benczúr Miklós vezérkapitány irányításával Szabolcsban is elkezdődött a szervezése. Április 24-én 380 főből állt az alakulat létszáma. A Védsereg 4. osztályának nevezett szabolcsi alakulat május közepétől a Kárpátalján létesített hadianyag és lőszergyártó üzemek biztosítását látta el Munkács térségében. Reguláris alakulattá való átszervezésük még további kutatásokat igényel. Annyi bizonyos, hogy június végéig itt tartózkodott az 529 fősre nőtt alakulat. Hogy az átszervezés során az önkéntesek közül hányán vállalták a jóval több kötöttséggel, áldozatvállalással járó katonai szolgálatot, nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem, hogy honnan egészítették ki a honvéddá alakított zászlóalj létszámát, ha ugyan kiegészítették. Kossuth Lajos június 24-én rendelte el, hogy a honvédzászlóaljjá szervezendő alakulatot a nyíregyházi újonctelepről egészítsék ki, de ennek végrehajtásáról nem került elő adat. Az mindenesetre különös, hogy Kazinczy Lajos ezredes, a terület katonai parancsnoka több általa szerkesztett hadrendből is kihagyta a 139. honvéd zászlóaljat, ha csak nem ezzel azonos egy 657 főből álló 4 százados, szám nélküli honvéd zászlóalj. Benczúr Miklóst július 18-án nevezték ki honvéd őrnagynak és zászlóaljparancsnoknak, így különös, hogy nem ő szerepel a hadrendben a zászlóalj parancsnokaként. Ütközetekben azonban semmiképpen nem vett részt az alakulat. Lehetséges, hogy továbbra is helyőrségi szolgálatot ellátva, századonként széttagolva a hadianyaggyártó telepek biztosítását látta el, s nem vonult el az Erdélybe induló Kazinczy hadtesttel, amely Zsibónál az orosz csapatok előtt tette le a fegyvert augusztus 25-én. A szabolcsi huszárok Arányait tekintve viszonylag jelentős volt a lovassági alakulatokhoz beosztott újoncok száma, ami meghaladta az 1100 főt. Már a 10. honvédzászlóalj számára történt honvédtoborzás alkalmával is nagy volt a berzenkedés a legények között, hogy miért nem állítanak fel huszárcsapatot, mert oda szívesebben jelentkeznének. Emellett a lovasság és az újoncozás szervezését egyaránt irányító Répásy Mihály tábornok a megye szülötte volt, aki előszeretettel vette igénybe a szabolcsi újoncokat a huszárezredek létszámának kiegészítésére. Már 1848. november 14-én utasítást adott 400 újonc lovassági szolgálatra való kiválasztására a Nyíregyházán felavatott honvédek közül. Ez az elkövetkező hetekben minden legény egyenkénti gondos megvizsgálásával - amiben a legfontosabb vizsgálati szempont a lóhoz való hozzáértés volt - végbement, s decemberben 401 szabolcsi huszárújonc került a 9. (Miklós) huszárezred tartalékosztályához. Itt több hónapon át tartó kiképzés következett. Bármilyen válságos is volt a hadihelyzet, enélkül lehetetlen lett volna harcba vezetni ezeket az újoncokat, hiszen ezzel értelmetlen pusztulásuk mellett a nagy értékű felszerelés és lóanyag elvesztését is kockáztatták volna. A szabolcsi újoncok 1849 március végén kerültek a harctérre ezredük harcoló századaihoz, éppen a tavaszi hadjárat győztes offenzívájának indulásakor. A Miklós-huszárok részt vettek az április 2-i hatvani ütközetben, majd 5-én Hatvan és Aszód között egy nagyobb lovassági összecsapás során a huszárok két osztálya túlerőben lévő dzsidás- és svalizsér kötelékekkel ütközött meg, s 80 fős veszteséggel vonult vissza. Ez szinte teljes egészében a piros zsinóros tapasztalatlan újoncokból veszett el, akik kevésbé találták még fel magukat, ha megszorították csapatukat. Később az április 19-i nagysallói csatában tűnt ki az ezred, s részt vett a VII. hadtest majd minden ütközetében a világosi fegyverletételig. A 3. (Ferdinánd) huszárezredhez két részletben 300 szabolcsi újonc került a téli hónapokban, illetve május 30-án. Az ezred három osztálya a III. hadtest állományában a feldunai hadsereg harcaiban vett részt, a 4. osztály a bácskai IV. hadtesthez tartozott a megye középbirtokosai közé tartozó egykori nemesi testőr, Irinyi Bertalan őrnagy parancsnoksága alatt. Az 1. (Császár) huszárezred 1849 júniusában kapott 100 szabolcsi legényt. Az ezred teljes állománya az I. hadtestben harcolt, de kérdéses, hogy a tartalékszázadhoz került újoncokból eljutott-e egyetlen huszár is a júliustól elszigetelt helyzetben lévő ezredhez. Valószínűleg a Szegeden alakuló tartalékhadtestbe beosztott tartalékszázad állományában kerültek a délvidéki hadszíntérre, s csak az augusztusi Szőregtől Lúgosig tartó hadműveletben vettek részt.
