Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Kedves Gyula: A szabadságharc hadseregének szabolcsi katonái
Ebben a hadtestben harcolta végig a szabadságharcot ekkor már Huszóczy Dénes őrnagy parancsnoksága alatt. Részese volt a tápióbicskei és isaszegi győztes csatáknak. Április 10-én a váci ütközetben a Bobich-dandár feladata volt az ellenség jobb oldali átkarolása, de az alig járható mellékutakon sok időt veszítve elkésett az ütközetből, így a 28. zászlóalj egész nap csak menetelt. A nagysallói csatában viszont főszerepet játszott. A magyar jobbszárnyon kialakult válságos helyzeten a zászlóalj szuronyrohama lett úrrá, s Guyon tábornok, aki a szárny harcát irányította jelentésében külön kiemelte a zászlóalj helytállását. Részt vett az április 26-i komáromi csatában, majd a Budavár visszavételét eredményező május 21-i véres rohamban a rés ellen. A zászlóalj sorozatos helyállásáért Huszóczyt a III. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. A júniusi Vág menti hadműveletekbe az I. hadtest csak nagyon visszafogottan kapcsolódott be, de a zászlóalj a Máriássy-hadosztály csapataival mind Szerednél, mind Sempténél ütközetbe került. A kudarcba fulladt áttörés után Komáromnál vonták össze a főerőket, s az I. hadtestre főszerep várt a július 11-i csatában, ahol át kellett volna törni a császári vonalakat, hogy a fősereg elindulhasson a rövidebb úton a Szegednél kijelölt új összpontosítási körzet felé. A hadtest azonban késve érkezett a harcvonalba, s a 28. honvédzászlóaljnak már csak a visszavonulás fedezése maradt. Ezt követően a fősereggel a Duna bal partján indult meg Szeged felé, s részese volt az oroszokkal vívott két csatának is. Vácnál július 17-én és Debrecennél augusztus 2-án. Különösen az utóbbiban szenvedett súlyos veszteségeket. Augusztus 10-én Arad mellett a Maros bal partján még csatarendbe állt az I. hadtest, de a temesvári vereség hírének megérkezése visszavonulásra késztette a magyar hadvezetést, s három nap múlva Görgei csapatai letették a fegyvert. Az 5. (Radetzky) huszárezred Nem tartozott eredetileg a reguláris hadsereghez, de jelentős szerepet játszott a szabolcsi önkéntes lovasosztály. Szervezésük hasonló módon zajlott, mint 1848 szeptemberében az önkéntes nemzetőr zászlóaljé, 1 éves szolgálati idő vállalásával. Felállítása 1849 januárjában kezdődött, ami a Szemere-féle Védsereg szervezése nyomán gyorsult fel. A szabolcsi lovas önkéntesek április közepén kapcsolódtak be a hadműveletekbe. A 365 fős osztályt két részre osztva alkalmazták. 190 lovas Eperjes visszafoglalásában és Felső-Magyarország megtisztításában vett részt, a maradék Gömör biztosítását látta el. Májusban vonták össze az alakulatot, s a IX. hadtestbe osztották be a 43. honvédzászlóalj mellé. Ez volt az első magyar alakulat, amelyik megütközött az 1849. június 18-án a Duklai-hágón beáramló orosz fősereg lovasságával. Részt vett a túrái lovassági ütközetben is és helytállásával tűnt ki a szomorú emlékű augusztus 9-i temesvári csatában, ahol súlyos veszteségeket szenvedett. Ekkor már az alakulat egy része reguláris huszár volt, s az ugyanitt harcoló 5. (Radetzky) huszárezredbe került beosztásra. Az itt szolgálatot vállalóknak azonban még csak a megközelítő létszámát sem ismerjük, csak az erre vonatkozó hadügyminiszteri szándékról tudunk. Fegyverletételének nincs nyoma, valószínűleg a temesvári csata utáni napokban oszlottak fel. Sorozott szabolcsiak alakulatai A 43. honvédzászlóalj Teljes egészében szabolcsi sorozott újoncokból felállított alakulat volt. A megyében az újoncozás olyan jól haladt október folyamán, hogy Nyíregyházán több mint ezer főnyi frissen avatott honvéd várt beosztásra, miután az újoncozási bizottság pontosan elküldte valamennyi szervezés alatt álló alakulathoz a kéréseknek megfelelő létszámú újoncot. Gróf Dégenfeld Imre főispán kormánybiztos javaslatára a megyei közbátorsági választmány november 6-án határozatot hozott arról, hogy a megyében lévő újoncokból egy új zászlóaljat állítanak fel, amihez az Országos Honvédelmi Bizottmány rövidesen hozzá is járult 43. hadrendi számot adva az új alakulatnak. Napokon belül megindult a zászlóalj szervezése s november közepén elkezdődött a tisztek kinevezése. 18-án már felállították a századokat is, ahová a hónap végéig 1076 főt osztottak be, fegyver viszont nem jutott a honvédeknek. így jobb híján lándzsákat osztottak ki, pedig december közepén hadműveleti területre indult a zászlóalj. A Schlik-hadtest súlyos vereséget mért Budamér mellett a szerveződő magyar csapatokra, s elfoglalta Kassát, ezért Miskolc védelmére azonnal csapaterősítéseket Á-T' 40
