Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
nehézségeit nagyon is átérezte a falu népe. Kubinyi Ignác szolgabíró április elején jelentette, hogy a hozzá tartozó Kis- és Nagyvarsány, Bácsaranyos, Pap, Karász és Gemzse református, valamint Karász és Gemzse római katolikus lakossága és egyháza, templomának harangját, összesen nyolcat a haza oltárára felajánlotta. Az 1849. április 2-i bizottmányi értekezlet tárgyalta Szemere Bertalan felső-magyarországi kormánybiztos tervét a Felső-Magyarországi Védseregről, mely tervet Szemere március 26-án küldte el Bónis Sámuelnek. A terv szerint a 3000 fős védsereget Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves, Torna, Abaúj, Gömör, Szepes, Sáros, Pest vármegyék és a bennük lévő szabad királyi városok állítják fel. Az 1-től 4-évre vállalkozó, saját ruhájában, gerillaként harcolókból 500 fős osztályokat kívánt szervezni, osztályonként 50-100 lovassal. E védsereg célja, hogy otthonában harcolva (tehát csak területvédelmi feladatokat ellátva), rejtett utakon közlekedve állandóan zaklassa, csipkedje az ellenséget, egyetlen nyugodt percet sem hagyva neki. Ezt a tervet a Szabolcs megyei bizottmány elfogadta és vállalta a kiállítás reá eső költségeit is. Április 24-én már 380 főből állt az alakulat, élén Benczúr Miklós vezér kapitánnyal (százados). Májusban az alakulatot mozgósították (elnevezésük ekkor: Védsereg 4. osztálya) és a hónap közepétől Bereg megyében állomásoztak Polena és Verecke térségében. A négy századból álló osztály a kárpátaljai hadianyag- és lőszergyártó üzemek védelmét látta el Munkács környékén, de szolgáltak Ungban is. Fő fegyverük itt is a lándzsa volt. Létszámuk ekkor 520 fő körül mozgott. Belőlük alakult később a 139. honvédzászlóalj. 1849. április 24-én az országgyűlés újabb 50 000 újoncot ajánlott meg. Szabolcs megyébe május 8-án érkezett meg a hadügyminisztérium újoncozási osztályának rendelete, mely szerint ebből a keretből a törvényhatóságra 867 fő jut, kiket május 15-től már lehet bevinni beavatásra a nyíregyházi tartalék parancsnokságra. Az újonc 18-40 év közötti, legalább 5 láb magas (158 cm) ép, egészséges, erős férfi legyen. A tartalék parancsnokság május 15- től kezdte meg munkáját Zsámbokréty János őrnagy, majd Mezőssy Menyhért százados parancsnoksága alatt. A miniszteri rendelet előírta, hogy az újoncállítást előbb toborzással kezdjék a településeken, s ha az nem járna sikerrel, akkor kezdődjék a sorshúzás. A sorshúzáshoz szükséges összeírást a 19 éves korosztállyal kellett kezdeni, majd fölfelé haladva mindaddig folytatni, amíg a településre eső létszám ki nem adódott úgy, hogy minden kiállítandó újoncra 6 összeírt alkalmas legény legyen. Ezután a sorshúzást a 19 évesekkel kellett kezdeni, s az idősebb korúakra csak akkor lehetett sort keríteni, ha a fiatalabb korúakból nem telt ki a létszám. Családapáknál, családfenntartóknál alapos vizsgálatot kellett tartani ezen állítás valóságáról. Ezt az újabb újoncozási munkát Finta Márton már nem vállalta, s a május 2-i Kormányzó Bizottmányi ülésen lemondott, maga helyett korábbi segítőtársát Jármy Tamást ajánlva, akit a bizottmány el is fogadott, s Finta Márton érdemeit jegyzőkönyvileg is megörökítették. (Az újoncozást azonban mint főfelügyelő, továbbra is Finta Márton ellenőrizte.) Ugyanezen ülésen tárgyalták a kiállítandó újoncok ügyét is, meghagyva Péchy Lászlónak, hogy a korábbi kulcs alapján vesse ki az újoncilletéket, s a sorshúzás előtt megengedték a toborzást is. A másodi kivetés 867 újoncát, melyből végül is 868 lett, az alábbiak szerint osztották el: Település Újoncilletéke Acsád 7 Adony 7 Ágtelek 1 Ajak 5 Anarcs 4 Apagy 4 Bácsaranyos 3 Báj 2 Bakta 3 Balkány 14 Balsa 5 Bátor 13 Béltek és Bánháza 7 Település Újoncilletéke Benk 1 Bércéi 5 Berencs 2 Berkesz 2 Besenyőd 2 Beszterec 1 Bezdéd 5 Biri 1 Bogát 6 Bogdány 6 Bököny 9 Budaábrány 2 Búj 6
