Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: A szabolcsi honvédek aranykönyve
Oláh István 1848. szept. 22.29 óhitű nőtlen 5.0.2. 43. zlj. Oláh János 1848. okt. 30.26 óhitű nőtlen 5.2.3. Pazonyért önkéntes Olasz Gábor 1849. máj. 24.26 református nős 5.6.3. Ь jÜB Újvárosi lakos Szarvas Péter helyett Olasz János 1848. nov. 19.25 református nős 5.3.0. Ny.Egyházi lakos Hibján Mihály helyett Pályinkás István 1848. okt. 18.20 református nőtlen 5.3.1. Pazonynak sorozódott Első Alispán úr rendeletéből. 43. zlj. 1 Pásztor Pál 1848. okt. 21.20 református tanuló nőtlen 5.6.0. Pazonynak Első Alispán úr rendeletéből által tevődött Szakáts János 1848. okt. 23.20 református nőtlen 5.1.2. Pazonyért sorsot húzott. 43. zlj Tartsi János 1848. okt. 23.22 református nőtlen 5.1.2. Pazonyért sorsot húzott Pazonyi (Simái pusztai) születésű pazonyi Elek Ferenc (Pazony, 1817. - Hajdúdorog /Hajdú vármegye/, 1888. április 27.) alezredes. Elek Miklós földbirtokos, vármegyei táblabíró fia. Református vallású, nőtlen. Tanulmányait Kassán gimnáziumban, illetve a császári-királyi 34. gyalogezred katonaiskolájában végezte. 1835-től ugyanott közvitéz, 1842-től a magyar nemesi testőrség tagja, 1844-től hadnagy, 1848 áprilisától főhadnagy a 18. határőrezredben. 1848. május 25-én átlépett a pesti 1. honvédzászlóaljhoz. Június 13-ától százados, az 1. század parancsnoka a kassai 9. honvédzászlóaljban. Zászlóaljával részt vett a szerbek elleni harcokban. November 11-én a lagendorfi (Temesőr) csatában századával 40 határőrt foglyul ejtett, akiket megtorlásul a polgári lakosságon elkövetett kegyetlenkedésekért főbe lövetett. December végétől zászlóaljparancsnok, 1849. február 9-én őrnaggyá léptették elő. Kitűnt az 1849. március 5-iki szolnoki csatában, március 28-án szolgálati vétség miatt leváltották a zászlóalj éléről. Május 2-ától a kecskeméti újonctelep parancsnoka, majd július 14-től az itt megalakított 129. zászlóalj parancsnoka lett. 1849. július 16-án alezredessé léptették elő, s dandár parancsnok a Közép-Tiszai hadseregben. A borosjenői fegyverletétel (1849. augusztus 20.) után az oroszoktól kapott útlevéllel hazatért, itthon bujkált. 1851-ben elfogták, s a pesti hadbíróság kötél általi halálra ítélte 1852. augusztus 27-én. Négy év börtön után 1856. július 26-án kegyelmet kapott Kopjafa Elek Ferenc és Josefstadtból szabadult. 1867-ben a Szabolcs vármegyei Honvédegylet alelnökévé választották. Pazonyi születésű Mezősy László (Pazony, 1814. febr. 16. - Tolcsva /Zemplén vármegye/, 1893. okt. 19.) százados. Apja Mezősy Aurél. Birtokos nemes, római katolikus, nőtlen. A sárospataki jogakadémián végzett, 1834-től ügyvéd, 1836-tól szolgabíró Szabolcs, majd Zemplén vármegyében. 1848 augusztus végétől a Zemplén vármegyei önkéntes nemzetőrzászlóalj egyik toborzója, szeptember 12-től a 3. század parancsnoka. 1848 december végén megbetegedett, hazatért, s a szabadságharc végéig szolgabíró. A szabadságharc után néhány hónapot börtönben töltött a pesti Újépületben. Később gazdálkodó, illetve borkereskedő Tolcsván. 1867- ben a Szabolcs vérmegyei Honvédegylet tagja.
