Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben Az 1848. márciusi pozsonyi és pesti forradalmi események híre nem egészen egy hét múlva érkezett meg Szabolcsba. A megye akkori székhelyén, Nagykállóban tanácskozó megyei közgyűlés előtt március 21-én olvasták fel a Helytartótanács március 16-án kelt levelét, melyben a rend és a béke fenntartásához szükséges intézkedések kiadására szólította fel a törvényhatóságot. Ennek megtételére az egybegyűlt Karok és Rendek egy 29 tagú Állandó, vagy ahogy később nevezték Központi, vagy Közbátorsági Választmányt rendeltek ki, melyet az események éber figyelemmel kísérésére, s szükség esetén a rend és a béke fenntartásához a nemzetőrég megszervezésére utasították. A választmány elnökévé Péchy László másodalispánt, másod elnökké, vagy alelnökké gróf Dégenfeld Imrét, a későbbi főispánt nevezték ki, a tagok közé pedig Zoltán Jánost, Erőss Lajost, Somossy Ignácot, Zoltán Mihályt, Kállay Ödönt, Ábrányi Emilt, Finta Mártont, Fintor Mihályt, Galánffy János nyíregyházi főjegyzőt, Bay Ferencet, Kausay Károlyt, Kobilicz Károlyt, Sulyok Dánielt, Ferenczy Alajost, Kralovánszky András nyíregyházi főbírót, Horváth Pált, Némethy Józsefet, Tóth József berceli református lelkészt, Szilágyi János újfehértói református lelkészt, H. Pete Gábort, Lengyel Miklós római katolikus főesperest, Karczub András nagykállói görög katolikus lelkészt, Leiter Pétert, Török Sámuel földesi hadnagyot, Békési Mihályt, Nagy Péter löki jegyzőt és Vidliczkay Jánost választották. Elhatározták továbbá azt is, hogy üléseiket hétfőnként tartják, hétköznap pedig legalább 7 tag állandóan Káliéban tartózkodik, hogy mindig határozatképesek legyenek. A Közbátorsági Választmány első ülését március 25-én tartotta, ahol ismertették István nádornak Bécsben, március 17-én kelt leiratát gr. Batthyány Lajos miniszterelnökké történt kinevezéséről, valamint Batthyány Lajos 1. számú miniszterelnöki körlevelét, melynek lényege, hogy a törvényhatóságok minden tekintélyüket és hatásukat a közbéke és a nyugalom fenntartására fordítsák, hogy a megkezdett átalakulás minél előbb és nagyobb megrázkódtatások nélkül valósuljon meg. A választmány e cél elérésére a legbiztosabb módnak a nemzetőrség felállítását látta, melyet rögtön kétféle módon is meg kívánt szervezni. Javaslata szerint a helybeli nemzetőrség a településen belül teszi majd szolgálatát, a mozdítható nemzetőrséget, mely a törvényhatóságon belül bárhol bevethető, a megye négy járásában szervezik meg és táboroztatják. A nemzetőr sajt ruhájában szolgál, nemzetőri mivoltát a süvegére tűzött kokárda jelzi. A mozdítható nemzetőrség felállítási helyeiül Nyírbátort (kapitány: Kállay Emánuel), Kisvárdát (Czóbel Imre), Nyíregyházát (Elek Mihály), Nádudvart (ifj. Patay István) és Nagykállót (Finta Márton) jelölték ki. A választmány elkészítette a mozdítható nemzetőrség esküformáját, sőt még arra is volt gondja, hogy a nagyobb ünnepélyesség okáért e nemzetőröket a vármegye zászlaja előtt kell felesketni. 1848 áprilisa a nemzetőrség megszervezésével, az áprilisi törvények kihirdetésével, megmagyarázásával, s a törvényekkel elégedetlenkedők mozgalmainak lecsendesítésével telt el, miközben már tornyosultak a felhők a nemrég kivívott szabadság egén. A bécsi udvar ismételt, egyelőre még csak politikai síkon történt támadásai, a nemzetiségi területek felbujtása miatt a május 15-én tartott minisztertanács egy, a nemzetőrségnél ütőképesebb haderő felállítása mellett döntött. 1848. május 16-án jelent meg gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és báró Baldacci Manó ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének rendelete, mely szerint a kormány a nemzetőrség mellé még egy 10 000 főből álló „rendes nemzetőrséget", a későbbi általánosan elfogadott szóhasználattal élve, honvédséget szervez. Szabolcs vármegye közgyűlése a május 22-i ülésén tárgyalta a rendeletet, tudomásul véve, hogy toborzási helyül „e megye székvárosa is kijelöltetett." A közgyűlés bölcs előrelátását jelzi, hogy számoltak azzal a ténnyel is, miszerint a „ toborzási munkálat a megyék pénzbeli segedelmét igénybe veendi, ez oknál fogva pénzalapról gondoskodni az igazgató bizottmányfeladata." A Központi Bizottmány az 1847. évben megszavazott, az adózók felsegélyezésére szánt 9954 pengő forintot határozta meg ezen alap gyanánt, majd felhívással fordult a megye lakosságához, kérve mindenkit a további adakozásra, ugyanakkor a szolgabíráknak elrendelte a fenti Gat 9
