Bene János (szerk.): A szatmári békesség - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2011)

Kilencedszer. Hogy császár és koronás király kegyelmes urunk őfelsége Magyar Ország és Erdélynek minden törvényeit, szabadságit és immunitásit [mentességeit] szentül és erőszak nélkül megtartja, s nem is engedi, s nem is fogja engedni, hogy ezen amnistialis gratiája [közkegyelme] ellen újabb veszekedésekkel és pörökkel ok adattassék, vagy akárkinek valakit alkalmatlanságokkal illetni és gyalázni vagy megsérteni mód nyújtattassék, sőt ezen kegyes amnistialis gratiának [közkegyelemnek] erejével, hogy valakik másokat becstelenségekkel, gyalázatokkal vagy veszekedésekkel illessenek, kemény animadversio [intelem] alatt megtiltatik. Amelly okbul az fő hadi tisztek és helységbeli commendánsai [parancsnokai], nemkülönben fő- és viceispányok, szolgabírák és várasi magistratusok [hatóságok] ez iránt kiadandó kemény parancsolatokkal felébresztetnek, hogy az ellentállóknak és különbet követőknek megzabolázássára szorossan szolgáltassák ki az igazságot. Tizedszer. Mindennek hatalma lészen a jövendő országgyűlésében a több gravameneket [sérelmeket] nem csak elővenni, de amik az nemzetség [értsd: a nemesi nemzet] boldogulására és becsületére hasznosoknak találtatnak is, szabad vox [véleménynyilvánítás] szerént kegyelmes urunk őfelségétül kérni és sürgetni, hogy bizonyára senki abba ne kételkedjék, hogy őfelsége mind a törvények megtartásában, mind az hazafiainak az ország tiszteire való alkalmaztatásokban az egész keresztyén világnak nyilvánvalóvá tenni akarja, miképpen ezen Magyar Országhoz és az Erdélyi Fejedelemséghez való azon őfelsége atyai indulatjában semmi hátra nem maradván, több annál ne is kívántathassék. Amint viszont őfelsége is felette igen kívánja, hogy a magyar és akármelly nemzetségből való erdélyi lakosok, az ő törvényeik szerént velek bánván, királlyokhoz való hívségekben egy nemzetnek sem enged.

Az őfelsége kegyelmességének utolsó béfejezésére ez is hozzáadatik, hogy őfelsége a fellyülemlétett uraknak, nemességnek és felső s alsó renden lévő vitézeknek, akik ekkoráig Rákóczi pártján voltának, a fellyülírt conditiók [feltételek] szerént fejeknek és jószágoknak amnistialis gratiájok [közkegyelmük] engedtetik, és ha az emlétett fejedelem a rendelt terminusra [határidőre] vissza nem jönne és a mondott amnistialis gratiát [közkegyelmet] venni nem akarná, tartozó homagialis [esküvel megerősített] hívségit a közlött formula szerént elégségesképpen plenipotentiált [meghatalmazott] embere által letenni nem akarná, kegyessen reménli őfelsége, hogy a fellyülemlétett urak és rendek elhagyván Rákóczi pártját, hívségekben megmaradnak s mindenképpen az haza csendességére vigyáznak, és Rákóczi practicáinak [mesterkedéseinek] s igyekezetinek helyt nem adnak, sőt valamire magokat kötelezték, hazánk törvénye szerént meg akarják tartani. Ha pedig az fejedelem helyes okoktul akadályoztatván, személye szerént hitinek és az feltett conditióknak [feltételeknek] végbenvételére jelen nem lehetne, megengedtetik, hogy plenipotentiáriussa [meghatalmazottja] által az ő lelkiisméretire végben vihesse, amnistialis gratiát amplectálhassa [a közkegyelmet elfogadhassa], és igazán feltett kemény parancsolatokkal az erősségeknek feladatását elrendelhesse. Nemkülönben, ha történnék, hogy az fejedelem az várak feladását, vitézlő rendnek elbocsátását és a fellyülemlétett formula szerént való hitének letételét két vagy három hétnél talán tovább halasztani akarná, az őhercegségének császár és koronás király kegyelmes urunk őfelsége nagy kegyességét tekéntvén, amint feljebb mondatott, megengedtessék. Kinek most is a visszajövetelre királyi szó alatt teljes securitás [biztosíték] adatik.

Melly dolgokat, amint a fellyülírt punctumokban [pontokban] igazán feltéve és foglalva vannak, kegyelmes urunktul őfelségétül engedtetett plenipotentiánk [teljhatalmunk] szerént, minden részeiben és clausuláiban [záradékaiban] örökké és minden fogás vagy fogyatkozás nélkül állandóképpen megtartani fogadjuk és helyben hadgyuk, nagyobb bizonságra nézve saját kezünk írásával és titkossabb pecsétünkkel megerőssétvén, a megnevezett fejedelemnek és minden ekkoráig volt követőinek ezen írásunkban kiadtuk.

Költ Szatmárt die 29. Aprilis 1711. [1711. április 29. napján]

Császár és koronás király kegyelmes urunk őfelsége titok tanáccsá, komornikja, mezei főmarschalkja [titkos tanácsosa, kamarása, tábornagya], Horvát Országnak bánja, kassai főgenerális, egy vasas regementnek obrstere [egy vértesezred ezredese] és magyarországi plenipotentiárius főcommendírozó generális commendánsa [teljhatalommal felruházott főparancsnoka]

[P. H.] gróf 'Pálffi János s. k.

[R H.] Lindenhaimbi Locher Káról s. k.

Ezen császár és koronás király kegyelmes urunk őfelsége fellyülírt maga plenipotentiáriusi [meghatalmazottjai] által Magyar Országnak, minden részeinek, Erdélynek és azok minden rendéinek, várassainak, felső és alsó állopoton lévő vitézének, lakossinak, sőt az parasztságnak is kegyelmessen kiadott amnistialis gratiáját [közkegyelmét] és békesség punctumit [pontjait] mi is alábbírtak az egész communitas [közösség] nevével, vezérlő fejedelmünk távullétében is minden alázatossággal megköszönvén és helyben hagyván, mindazokat régi kívánságunk szerént bévesszük, és őfelségének tartozó homagiumunkat [hüségeskünket] az feljebbírt esküvésnek formulája szerént letesszük, nem kételkedvén benne, hogy őfelsége is mindezeket helyben hadgya és minden részeiben s clausuláiban [zciradékaiban] nekiek eleget tészen.

Költ Károlyban die 1. Maji 1711. [1711. május 1. Napján]