Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 83 betelepedése már a 862-es évet követően megtörténhetett, 3 4 másrészt az a kísérlet, amely a honfoglaló magyarok első generációjának, azaz a 895-930 tája közötti lelethorizontjának felvázolására törekedett. 3 5 2. A honfoglalás utáni évtizedek Kárpát-medencei magyar leletanyagáról Önmagában az a tény nem vitatható, hogy mind a Kárpát-medence 8-9. századi lakói, mind a 9-10. századi szomszédai hagyatékától világosan elkülönül az az újonnan megjelent és a honfoglaló magyarok 10. századi emlékeivel azonosított leletanyag, amely azonban egyelőre nem oszlik el egyenletesen e száz évben, illetve még nem sikerült felismerni benne azokat a változásokat, folyamatokat, és kidolgozni azokat a módszereket, amelyek alapján s amelyek segítségével körvonalazni lehetne a vezetőrétegnek a század második, a köznépnek pedig az első feléből való, s nem is kis számú temetkezéseit. így üt vissza az utóbbi fél évszázadnak az elsősorban a hajdani társadalom rétegződésének, gazdasági és szellemi hátterének megvilágítására, valamint a régészeti anyagnak történeti hitelű forrássá emelésére tett - egyébként nem teljesen eredménytelen erőfeszítéseinek sora, miközben lassan sorvadásnak indult annak az adattárnak az ellenőrzése és elemzése, amely mindezen erőfeszítéseket megalapozottabbá tehette volna, nevezetesen a korábban ismertté vált lelőhelyek kataszterszerű közreadása, majd a terepen való azonosításukat és minél szélesebb körű hitelesítő ásatásukat követő korpuszszerű publikálása, továbbá a régészeti jelenségek feldolgozása és a leletanyag tipokronológiai vizsgálata. Az utóbbi elvárás kiemelkedő fontosságát jól jelezte az a nem régen lezajlott történész-régész vita, amely egyebek között éppen a keltezés kérdésében csúcsosodott ki oly módon, hogy Kristó Gyula az előbbi, Révész László pedig az utóbbi tábor érvrendszerét ütköztette. 3 6 Ismertetésétől fel34 Mechthild Schulze-Dörrlamm több kísérletet is tett a Kárpát-medencei honfoglalás kori leletanyag időrendjének finomítására, de a magyar kutatás egyik próbálkozását sem fogadta el. A sírok érméi alapján ajánlott időrendi felosztását - Mechthild Schulze: Das ungarische Kriegergrab von Aspres-les-Corps. Untersuchungen zu den Ungarneinfällen nach Mittel- und Südeuropa (899-955 n. Chr.). Mit einem Exkurs zur Münzchronologie altungarischen Gräber. JRGZM 31 (1984) 501-505, Mechthild Schulze-Dörrlamm: Untersuchungen zur Herkunft der Ungarn zum Beginn ihrer Landnahme im Karpatenbecken. JRGZM 35 (1988) 373-478. [1991]., uő.: Bemerkungen zum Beginn der ungarischen Landnahme. In: Ethnische und kulturelle Verhältnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum 11. Jahrhundert. Symposium Nitra 6. bis 10. November 1994. Hrsg. von D[arina] Bialeková-J[ozef] Zábojník. Bratislava, 1996. 361-365. - elutasította: Kovács László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről. HOMÉ 25-26 (1988) 170-172., Bóna 2000. 18-19, 96. (9.). Elfogadólag csatlakozott Schulze-Dörrlammnak a 861/862. évi eseményeket követő korai Kárpát-medencei magyar betelepedést felvető nézetéhez: Martin Eggers: Beiträge zur Stammesbildung und Landnahme der Ungarn. 2. Die ungarische Landnahme. UJb 25 (2000/2001) 25. Vö. még a következő jegyzet! 35 Mechthild Schulze-Dörrlamm a honfoglaló magyar leletanyag keleti párhuzamait 4 (A-D) csoportra osztotta, de az ezekre vonatkozó etnikai sejtéseit átformálni tartotta szükségesnek - Eggers 1997. 48. (12.) -, a magyar kutatásban azonban az érintett leletek ilyen jellegű meghatározásának kísérletei szóba sem kerültek. Ján Vavrus nem értett egyet M. Schulze-Dörrlamm kronológiai nézeteivel: „Auf keinen Fall aber können wir mit ihren Ansichten [d.h. mit jenen von Mechthild Schulze-Dörrlamm] bezüglich der Münzchronologie übereinstimmen. In dieser Hinsicht neigen wir eher zu dem Standpunkt L. Kovács, welcher den Münzen eine geringe Bedeutung bei der Datierung archäologischer Funde beimißt. In der Fachliteratur existierte die Tendenz zu beweisen, daß wir die erste Generation der Ungarn archäologisch identifizieren können. Die in diesem Diskussionsbeitrag dargestellten Ansichten machen es uns allerdings unmöglich die Hypothese über die archäologische Identifikation der ersten Generation landnehmender Ungarn zu akzeptieren, wobei wir die in den Beiträgen von K. Mesterházy (1994) und M. SchulzeDörrlamm (1984; 1991) angeführten Argumente als wenig wahrscheinlich erachten.": Ján Vavrus: Zur Frage der absoluten Datierung der ältesten ungarischen Funde. AR 54 (2002) 899. Mesterházy Károly fentebb említett kísérletének - Károly Mesterházy: Die Landnahme der Ungarn aus archäologischer Sicht. In: Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Methodische Grundlagendiskussion im Grenzbereich zwischen Archäologie und Geschichte. Hrsg. von Michael Müller-Wille-Reinhard Schneider. Sigmaringen, 1994. 11: 23-65; vö. még Mesterházy Károly: A Felső-Tisza-vidéki ötvösműhely és a honfoglalás kori emlékek időrendje (Hronologija istorii juvelirnoj masterskoj na territorii Verhnej Tissy i nahodok iz vremeni priobretenija vengrami rodiny). Agria 25-26 (1990-1991) 235-274. - eredményét Révész László kérdőjelezte meg: „Ha a korai magyar hagyaték párhuzamait keressük, akkor vagy a ligetes steppe vagy a Kaukázus felé vezetnek a szálak, amelyek jóval erősebbek, mint a Don-vidék felé mutató előzmények. A honfoglalók első generációja hagyatékának meghatározásában pedig ezeket az elemeket - bárhonnan származzanak is - csak roppant körültekintően, óvatosan, minden leletet külön megvizsgálva használhatunk fel.": Révész László: Szempontok a honfoglalás kori leletanyag időrendjének meghatározásához a keleti párhuzamok alapján (Geschichtspunkte zur Bestimmung der Chronologie der landnahmezeitlichen Funde aufgrund der östlichen Analogien). MFMÉStudArch 4 (1998) 528. Bálint Csanád pedig arra mutatott rá, hogy a többé-kevésbé megfelelő tárgyi hasonlóságok alapján nem etnikai kapcsolatokra lehet következtetni, hanem „a 10. századi magyar leletanyag néhány eleme a vele egykorú 10. és részben 11. századi kelet-európai steppei tárgyak némelyikével állítható párhuzamba. A tárgyaknál megfigyelhető tipológiai rokonság tehát egyszerűen kor- és kulturális jelenség.": Bálint 1994. 45. (6.) 36 Kristó Gyula könyve - Kristó 1995. (31.) - régészeti vonatkozásait Takács Miklós és Révész László elemezte és többségében elutasította. A keltezési kérdéseket Takács rövidebben, s főként a települések vonatkozásában érintette - Takács 1997. 189-190. (16.) -, Révész pedig a temetkezésekkel kapcsolatos etnikai és időrendi problémákat tárgyalta kimerítő részletességgel: Révész 1997. 219-228. Válaszának lényegét Kristó már a címében is jelezte: Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak). Századok 131 (1997) 234-275., s ebben olyan megfontolásra méltó módszertani bírálatot adott, amellyel a későbbiekben részletekig menően számolni kell. Magam e tárgyban többet is léptem, egyrészt a magyar 10. századi sírokban felbukkant nem dísz vagy ékszer szerepű érmék összegyűjtésével: Kovács 2004 (14.), másrészt ugyanezen temetkezések arab érméire alapozott keltezés felülbírálatával: Kovács 2005 (18.), Kovács 2008 (18.). Mindez kiváltotta azt az elgondolásomat, hogy a korábbi könyvem - Kovács 1989.
