Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - LŐRINCZY GÁBOR– TÓTH ANIKÓ: Előzetes jelentés a tiszalök-kövesteleki 11-12. századi temetőről

ELŐZETES JELENTÉS A TISZALÖK-KÖVESTELEKI 11-12. SZÁZADI TEMETŐRŐL 99 Átm.: 2,8, illetve 1,9 cm. DDM ltsz.: lV.i935.22.9.a. 3-14: Öt és fél darab ametiszt gyöngy, 5 db kék és 1 db világossárgás-zöld színű üveggyöngy, valamint töredékek (1. tábla 16). DDM ltsz.: lV.i935.22.9.b. 10. sír: Mell.: 1. Három szálból font, nyitott, elhegyesedő végű ezüstgyűrű (1. kép 18). Átm.: 2,2 cm. DDM ltsz.: lV.i935.22.io.a. 2: Bronz lemezgyűrű (1. kép 19), melynek végei fedik egymást. Felülete 11X11X11 mintával díszített. Átm.: 2 cm. sz.: 0,4 cm, vast.: 0,1 cm. DDM ltsz.: lV.1935.22.10-b. 11. sír: Mell.: 1. Kerek átmetszetű, zárt ezüstgyűrű (1. tábla 20). Átm.: 2,3 cm. 2. Lemezes ezüstgyűrű töredékei (1. kép 21). DDM ltsz.: IV.1935.22.11. 12. sír: Két darab, ezüst huzalból készült S-végű karika (1. tábla 22-23). Átm.: 1,8 illetve 1,5 cm. DDM ltsz.: IV.1935.22.12. 13. sír: Két darab, ezüst huzalból készült S-végű karika (1. tábla 24-25). Átm.: 1,6, illetve 1,3 cm. DDM ltsz.: IV.1935.22.13. 14. sír: Egy sima és egy S-végű, bronz huzalból készült karika (1. tábla 26-27). Átm.: 2,2, illetve 1,6 cm. DDM ltsz.: IV.1935.22.14. A temetőben megfigyelhető temetkezési szokásokról Mivel a Rohács József által feltárt első sírokról igen kevés információ áll a rendelkezésünkre, értékelésünk a Lőrinczy Gábor ásatása során előkerült temetkezésekre korlátozódik a temető kiterjedése, a sírok helyzete, és a megfigyelt temetkezési szokások tekintetében. Az Árpád-kori temető teljes kiterjedésének megfigyelése egyik oldalról sem biztos, ám valószínű, hogy az északi, északkeleti oldalon újabb Árpád-kori temetkezés már nem várható. A temető feltárt részének nyugati és déli területén a temetkezések elhelyezkedése szabályosabb képet mutat, míg az északi és északkeleti részén lazább szerkezetű ÉK-DNy irányú sírsorok figyelhetőek meg a temetőtérképen. A sírok a keleti, északkeleti részen ritkábban jelentkeznek,'

2 míg a középső rész déli sávja a legsűrűbb, ahol a rátemetkezések is a leggyakrabban fordulnak elő." Az Árpád-kori egymásra temetkezések általában 2, legfeljebb 3 réteget alkotnak (nem számítva természetesen az avar sírokat). Az esetek nagy részében a szuperpozíciók alapján, véletlenül egymásra, egymásba ásott sírokról van szó, a vázak tájolása azonban erősen eltérő, gyakran csak a sírgödrök metszik egymást, esetleg a fej-, illetve lábrészen fednek rá a korábbi sírra. Néhány esetben csak a sírgödör szélére helyezett emberi csontok jelezték korábbi sír meglétét. Utántemetkezés csak néhány esetben valószínűsíthető, általában gyermek és felnőtt vázak együttes, családi kapcsolatot feltételező temetkezése esetén. Sírgödrök konkrét formáját 57 esetben lehetett biztosan megállapítani. Túlnyomó részben (40 eset) valamennyi sarkán lekerekített sarkú téglalap alakúak voltak, néhányszor lekerekített végű/enyhén ovális alakúak (13 eset), valamint 2-2 esetben a láb-, illetve fej felőli végén lekerekített, másik végén téglalap alakú gödörbe temették az elhunytakat. A sírformák térbeli eloszlása nem mutatott rendszert. A sírok tájolása túlnyomó részben (184 eset) ÉNy-DK-i, kisebb százalékban (71 eset) Ny-K-i volt. Kisebb sírcsoportoknál megfigyelhető a közel teljesen azonos tájolás. Koporsóra utalhat a 69. sír sarkaiban talált (sajnos elveszett) három L-alakú vastárgy. A több esetben előforduló felhúzott váll, szinte függőlegesbe fordult kulcscsont pedig valamilyen textiliába csavarást jelezhet. A halottakat csaknem kizárólag háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. Egyetlen esetben fordult elő az 12 A temető ezen sírjait a középkorban itt létesített település egyes objektumainak (árkok, gödrök) kiásása során, majd a templom elbontása, illetve alapjainak kitermelése idején, később pedig Rohács József „kutatásai" is megbolygathatták. A lelőhely közvetlen közelében alakították ki az említett gátat, melynek következtében a területen lévő humusz egy jelentős részét kitermelték. Az erózió, illetve a talajművelés szintén komoly károkat okozhatott a temetkezésekben. 13 Az előkerült leletanyag alapján is valószínűleg ez a temető egyik legkésőbbi része.