Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez

ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 79 azonosítás elleni érvek látszanak a súlyosabbnak.

8 Ez a néhány sírlelet tehát hihetetlenül kevés, és igazolni látszik azt a megállapítást, hogy a régészet e tárgyban még mindig az anyaggyűjtés folyamatánál tart, amit viszont már nem lehetett csak a délkelet-európai steppe kutatási elmaradottságával magyarázni,

9 nem véletlen tehát, hogy egy új feltevés a steppéről a Kárpát-medencébe költözés következményének tekintette a jellegzetes honfoglalás kori magyar anyagi kultúra, illetve tárgyi hagyaték kialakulását.

1

0 Bármennyire is elgondolkoztató azonban ez a feltevés, a helyzetet mégiscsak árnyalja egyrészt a felsorolt néhány temetkezés, amelyben a halottas szokások is és a mellékelt tárgyak is a honfoglalókéhoz mutatnak hasonlóságot,

1

1 másrészt az a sajátságos hiány, amely e lakatlanul bizonyára sohasem maradt hatalmas területen a 9. század közepén érkezett magyarok előtt ott élő „alánok, kabarok, kazárok és más népek"

1

2 hagyatékára ugyancsak vonatkozik, harmadrészt pedig az ősmagyar hagyaték régészeti kultúrájának, s abban a hitvilági hátterének régisége, amire alább térek ki. Az etelközi ősmagyar leletek hiánya tehát elsősorban a terület korabeli leletszegénységével függ össze, amely a régészeti közleményeket illetően vitathatatlan,

1

3 ily módon mindössze az a mindmáig ellenőrizetlen lehetőség maradt érvényben, hogy ilyen leletegyüttesek az ottani vidéki múzeumok raktáraiban lappanganak. A hiány másodsorbéli oka az, hogy az előkerült sírokban nincsenek pénzek, aminek valóban lehet olyan, de akár az előző csoportban említett Krylos is: Fodor 1994. 55. (6.). Rajtuk kívül a magyar jellegű ötvöstárgyakat nélkülöző moldvai lovas-fegyveres sírok pedig nemcsak 9., hanem valószínűbben 10. századiak is lehetnek, sőt néhány közöttük felsorolt köznépi temető vitathatatlanul 10-11. századi, magyar etnikai jellemzők nélkül: Bálint 1989. 138-139 (6.); összefoglalóan: Fodor 1994. 55. (6.). 8 Manvelovka (Vasil'kivs'kij raj., Dnipropetrovs'ka obi., Ukrajna): magányos lovassír, amelyet a 9-10. századra kelteztek, vö. Ivanov 1999. 100: Nr. 2., 102, 96: 15. á. 8. (6.)., Prihodnük-Úurilova 2002. 184. (6.), de a magyar szakirodalomban a 7-8. századi korhatározása szerepel: Benkő Mihály: Halotti maszk és sírobolus. A honfoglaló magyarok halotti álarcának eredetéről. AntTan 33 (1987-88) 196-198. Suhaja Gomolsa (Pervomajskij raj., Harkivs'ka obi., Ukrajna): 7 vagy több sírós, hamvasztásos urnatemető-részlet, amelynek a szaltovói típusú, valamint a 8-9. századi Káma-Urál vidéki jellegű mellékletei ellenére, a rítusa miatt a magyarokhoz aligha lehet köze, vö. Ivanov 1999. 101: Nr. 6., 96: 15. á. 6. (6.). Vorobévo (Voronezskaja obi., Oroszország)-Golubye lesk: a sír leletanyaga kapcsán Bálint Csanád általános érényű értékelést adott: „Es unterscheidet sich nicht von dem der Saltovo-Majaki-Kultur, die Ähnlichkeit mit dem Fundmaterial der Landnahmezeit hängt jedoch einfach mit den vielfältigen Beziehungen zwischen der Saltovo-Majaki-Kultur und der Kultur der ungarischen Landnahmezeit zusammen - hat also keine weitergehenden historischen Ursachen. Allein aufgrund der räumlichen und chronologischen Zusammenhänge liegt es auf der Hand, daß in der landnahmezeitlichen Hinterlassenschaft auch Fundobjekte vom Typ Saltovo-Majaki vertreten sind. Das bedeutet noch lange nicht, daß diese Tatsache zu historisch-ethnischen Schlußfolgerungen berechtigt: Auch wenn sich im Osten eine noch so nahe Parallele zu den Fundobjekten aus dem Karpatenbecken findet, läßt sich daraus nicht folgern, daß jene zwingend altungarisch sind. Die einzige erlaubte Folgerung ist chronologischer Natur. Die in Ungarn gefundener Objekte, zu denen uns sehr nahe oder genauer fast identische Analogien aus dem Osten bekannt sind, stammen aller Wahrscheinlichkeit nach aus der frühesten Periode der Landnahmezeit, jedoch ist die Folgerung in der gegensätzlichen Richtung nicht erlaubt; die [im allgemeinen - L. K.] zitierten Funde, Gräberund Gräberfelder dürfen nicht kurzschlüssig als altungarisch bezeichnet werden.": Bálint 1989. 138 (6.); magyarként: Ivanov 1999. 97. (6.), PrihodnűkÚurilova 2002. 184. (6.)., Ez a sír azonban amúgyis a Dontól keletre, s egyben az általam hipotetikusan elfogadott Etelköz keleti határán túl, a Hopér folyó mentén fekszik, ezért kívül esik az általam szemrevételezett területen. 9 Jóllehet ez az elmaradás sem elhanyagolható, hiszen Bóna István még a legutóbb is úgy ítélte meg, hogy „a keleti steppék régészetének fejletlensége miatt..., valamint Moldávia és Dél-Ukrajna - az ukrán steppezóna - rendszertelen, ötletszerű kutatása miatt Etelköz és környezete 9. századi emlékeiről még keveset lehet tudni, mára mégis elmondható, hogy előkerült itt az összes magyar típusú sír- és teleplelet előzménye. A tisztánlátást azonban a régészet gyermekkorát idéző módszerek, esetenként pedig nagyon is céltudatos politikai meggondolások gátolják. Az Al-Dunától a Volga-Káma-vidékig és az Észak-Kaukázusig terjedő óriási steppei-ligetes steppei régióban elavult, részleteiben soha ki nem dolgozott s nem hitelesített kronológiai rendszerek okozzák a legnagyobb nehézséget.": Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. HKM 12 (2000) 17. 10 Bálint Csanád szerint „a nemzetközi kutatást hosszú ideje foglalkoztatja a régészeti kultúráknak a népvándorlásokhoz fűződő viszonya. Nálunk Vajda Lászlót nem olvassák és Bóna István volt az egyetlen, aki egy - szintén visszhang nélkül maradt - cikkében [Bóna István: Régészetünk és Kelet-Európa. MTA 11. Oszt. Közi 28 (1979) 39-48.] fölhívta a figyelmet arra, hogy az őskortól kezdve valamennyi, a Kárpát-medencébe beköltözött nép anyagi kultúrája megváltozott a letelepedését követően. Ez áll a honfoglaló magyarokra (és az avarokra) is! Úgy vélem, ezért nem kell értetlenül állnunk azon jelenség előtt, hogy annyi szláv, szaltovói típusú és egyéb steppei sír mellett/között nem találjuk meg az ősmagyarokéit is. Egyben azt is gondolom, hogy ugyanezért nem kell túlértékelnünk egy-egy, a honfoglaló magyarokéval rokon vonásokat mutató tárgytípus vagy temető történeti jelentőségét sem. A Kárpát-medence kulturális légköre és adottságai kínálták a beköltöző magyaroknak az új anyagi műveltségük kialakulásához a szellemi, a kalandozásokon szerzett és az utolsó grammig beolvasztott nemesfém pedig az anyagi alapot. Az új régészeti kultúra kialakulása nem annyira szakítást jelentett a Kelettel, mint inkább a KözépDuna vidéken kínálkozó szellemi és anyagi lehetőségek kiaknázását és az Európába való bekapcsolódást.": Bálint 1994. 43-44. (6.)., Bálint 1996. 947. (6.). Korábban Bóna István a honfoglaló magyarok és szlávok Kárpát-medencei kapcsolatfelvételére gondolt, külpolitikailag pedig a Bizánc és a Karoling-birodalom országai közé való ékelődésükre: Bóna 1979. 44-48. 11 „A leletközpontúságot... háttérbe kell szorítani s helyette a valóban etnikus sajátságokat tükröző temetkezési szokásokat és a sajátos viseleti, fegyverzeti stb. elemeket kell kutatni" - jelezte a biztosabb eredménnyel kecsegtető kutatási irányt: Bóna 2000. 19. (9.). 12 Bartha 1984. 528. (4.). Átfogó szemléletű áttekintés: Martin Eggers: Beiträge zur Stammesbildung und Landnahme der Ungarn. 1: Das ungarische Stammesbildung. 2. Die ungarische Landnahme. UJb23 (1997) 45-48, 62-63: 3-4. térkép, magyarázata: 59. 13 Bálint Csanád szerint az 1970-es évektől kezdődően a szovjet belpolitika már nem akadályozta azokat a steppei kutatásokat, amelyek ősmagyar sírokat is eredményezhettek volna. Mégis, hiába szaporodtak meg az ásatások, hiába tevékenykedtek „magyarbarát" régészek, ilyen eredmény alig mutatkozott: Bálint 1994. 43. (6.).