Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - ISTVÁNOVITS ESZTER–ALMÁSSY KATALIN: Késő népvándorlás kori és/vagy Árpád-kori településnyomok

KÉSŐ NÉPVÁNDORLÁS KORI ÉS/VAGY ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSNYOMOK BEREGSURÁNYBÓL 67 3. Drapp külső felületű, fekete törésű, homokkal soványított, korongolt oldaltöredékek. 4,4 x 2 cm; 2,8 x 2,2 cm (Vili. tábla 2.) 4. Szürke, homokkal soványított, korongolt oldaltöredék. 3,3 x 2,8 cm. 5. Barna külső felületű, fekete törésű, homokkal soványított, korongolt, vékony falú oldaltöredék sekélyen benyomott vonallal díszítve. 3 x 2,6 cm. 6. Belül téglaszín felületű, fekete, homokkal soványított, korongolt oldaltöredék. 4 x 2,7 cm. 7. 5 db téglaszínű, szabálytalan alakú, kopott tapasztás. 8. Szürke, szabálytalan alakú kőtöredékek. 5,1 x 4,5 x 6,4 cm; 3,7 x 2,4 x 1,7 cm. 9. Szabálytalan alakú, masszív bronzrög. 3,8 x 3,8 x 2,4 cm. 428b. objektum: a modern vízvezeték által bolygatott gödör. Betöltése felül sötétszürke, lejjebb tapasztásdarabokkal, faszénnel, égett törmelékkel tarkított. Elég sok cserép és állatcsont maradvány lenyomatát figyeltük meg az objektumban, de a leletek felszedés közben porrá omlottak. Á: 75 cm ,M': 50 cm. Császárkori objektumba került későbbi anyag 26. objektum: gazdag császárkori anyagú objektumban (96.23.6., 23-25., 28.) 1. Apró kavicsszemcsés anyagú, korongolt edény peremtöredéke. 2 x 3,4 cm. 2. Piszkosszürke, szemcsés, korongolt, vékony falú oldaltöredék bekarcolt hullámvonallal díszítve. 2,2 x 2,7 cm 3. Sárga külső-belső felületű, sötétszürke törésű, szemcsés, korongolt, vékony falú edény oldaltöredéke bekarcolt sekély, vízszintes vonallal. 2,3 x 2,6 cm 4. Piszkosszürke, szemcsés, korongolt, vékony falú edény(ek?) oldaltöredékei. 1,5 x 3,2 cm 4 x 2,7 cm 5. Sötétszürke, homokkal soványított, szemcsés, nem korongon készült(?) edény agyonkopott oldaltöredéke. 3,6 x 4,9 cm A régészeti leletekre - beleértve a kerámiát és az állatcsontokat is - jellemző, hogy rendkívül rossz megtartásúak. Ez egyébként az egész Szatmár-Beregi síkság közös jellemzője. Oka az öntéstalaj összetétele, mely a csontokat és fémeket gyakran csaknem maradéktalanul elpusztítja, a kerámiát alaposan lekoptatja, s az objektumok megfigyelésének sem kedvez. Ezen túl a kis számú, nem császárkori objektum anyagában kevés volt az igazán jellegzetes cserép. Felvetődhet ezek után a kérdés, hogy milyen alapon különíthető el a késő népvándorlás kori anyag az Árpád-koritól. Valójában az egzakt keltezéshez alapul szolgáló leletanyaggal nem rendelkezünk. Az objektumok jellege sem visz előbbre a datálásban. Csupán azt állapíthatjuk meg, hogy a kerámia technológiai jellemzői eltérőek. Jól megkülönböztethető egymástól egy finomabb, apróbb szemű homokkal soványított, jól eldolgozott anyagú, vékonyabb falú töredékekből (például VIII. tábla 2, 5-6) és egy durvább szemcséjű homokkal soványított, kevésbé kidolgozott, vastagabb falú töredékekből álló kerámiacsoport (például VIII. tábla 1,3-4). A jobban kidolgozott anyagú edényeket valószínűleg magasabb hőfokon égették ki, a beregi talaj pusztító hatásának is sokkal jobban ellenálltak. Ez az eltérés vezetett minket arra a gondolatra, hogy két külön korszakba soroljuk a két csoportot. A kicsiny településrészlet bemutatását azért tartottuk fontosnak, mivel a Felső-Tisza-vidék régészeti kutatásának kulcskérdése a honfoglalást megelőző lakosság megismerése; a késő népvándorlás kori, honfoglalás kori és Árpád-kori népesség viszonyának tisztázása. Ehhez pedig szükségesnek látszik az e korszakokra vonatkozó régészeti források közlése.