Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - SCHOLTZ RÓBERT: Újabb szkíta kori lelet Nyíregyházáról

ÚJABB SZKÍTA KORI LELET NYÍREGYHÁZÁRÓL 53 Tárgyalás A múzeumba került leletek feltehetően egy vagy több hamvasztásos temetkezés mellékletei voltak. Az elhunytat - fiatal nőt - felékszerezve, használati tárgyaival együtt helyezték a máglyára. A halotti máglya elhamvadását követően a hamvak (egy részét) a korong nélkül készített, hordó alakú edénybe gyűjtötték öszsze, s helyezték a sírba. A környékünkön feltárt, hasonló korú temetkezések alapján feltételezzük, hogy az urnát a behúzott peremű tállal takarták le (pl.: Nyíregyháza-Közvágóhíd).

2

5 A leletek szórványvolta miatt azonban nem állapíthatjuk meg biztosan, hogy eredetileg az ép edényeket, vagy csak töredékeiket helyezték a sírba (pl.: Muhi-Kocsmadomb).

2

6 Szabolcs megye vaskori urnatemetőivel először Jósa András foglalkozott. 1903-ban megjelent „népszerűsítő" írásában az alábbi - napjainkig érvényes - megfigyeléseit vetette papírra: ,A rni La Téne kultúrára valló számos urna temetőnkben azon edények, melyekben az elégetett hullák csontjainak egy részét, gyöngyeiket, baltáikat, bronzékszereiket elhelyezték, az urnák maguk nem korongon készültek. Durva anyagból, rosszul kiégetve találjuk azokat, legfeljebb körömbenyomatokkal vannak díszítve; úgy hogy ezen edényeket a középeurópai archeológusok kőkorszaki edényeknek tartanak. Azonban a minden urna körül elhelyezett apróbb fületlen, vagy magasra felnyúló füllel ellátott, jó gyurmából, többnyire korongon készült feketés szürke, gyakran éles hasú, tehát némileg római (görög, kiemelés tőlem) befolyásra valló - edények ugy különböznek az urnáktól, mint a meisseni porczellán a zsaluzsáni fazéktól. Ugy látszik, hogy azon időben tüntetőleg ki akarták mutatni azt, hogy »lza por, és homuk vogmuk.« Szerényen léptek a Mindenható elé. Elégetett csontvázuknak csak kis részét engedték, - a szintén megégetésnek kétségtelen jeleit mutató használati tárgyaikkal együtt - az urnába helyezni. Az urnák körül elhelyezett öt-hat darab apróbb edény finomabban készült és valószínűleg ételeket tartalmaztak, nehogy az elhunyt a túlvilágon újra meghaljon éhen. A halottak hiúsága akkor még nem követelte meg az érckoporsót, márvány síremléket, a drága koszorúk özönét, hanem utravalónak beérték egy kis töltött káposztával, dobos-tortával, vagy kitudja miféle más nyalánkságokkal."

1

7 25 Jósa András: Őstemető Nyíregyházán. Litografált kézirat. Nyíregyháza (JAM régészeti adattár). 26 Hellebrandt Magdolna: Muhi-Kocsmadomb, szkíta-kelta temető. (Muhi-Kocsmadomb, skythisch-keltisches gräberfeld.) ArchÉrt 1996-1997. 125-159. 27 Jósa András: Múzeumunk gyarapodása 1903. 68-73. In: Csallány Dezső: Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei (1901-1907). Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1968.