Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - RATKÓ LUJZA: A tavaszi falujáró-kapuzó játékok

483 RATKÓ LUJZA A tavaszi falujáró-kapuzó játékok A néprajzi szakirodalomban számtalan adat, leírás olvasható arról, hogy nagyböjt idején, illetve a tavasz más időszakában az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb időtöltés a falujáró-kapuzó játék volt. Szlavóniától Gömörig, Mátyusföldtől Bukovináig az egész magyar nyelvterületen sokféle változatban ismerték ezt a játéktípust. Legkedveltebb dallama a „Bújj, bújj, zöld ág", de más dallamok („Jöjj el, átul jöjj el, te szép aranybúza...", „Bújj, bújj, bokrostul...", „Nem megyünk mi messzire..." stb.) is kapcsolódhattak hozzá. A köztudatban elsősorban mint gyermekjáték szerepel, de éppen a nagyböjt, illetve a tavasz időszakához való következetes kapcsolódása mutatja, hogy ennél többről lehet szó. Egyszerű gyerekjátékként ugyanis bármikor, bárki által és bárhol játszható, míg nagyböjti-tavaszi változatai ezzel szemben meghatározott időszakhoz, meghatározott résztvevőkhöz és meghatározott helyszínekhez kötődnek. Az időszak a tavaszi kikelet, a természet téli álma után a vegetáció újjáéledésének időszaka. A játékok résztvevői sem gyerekek, mint egyébként, hanem a legtöbb vidéken fiatal lányok; csak egy-két olyan terület van (pl. a Felső-Tisza-vidék), ahol fiatalasszonyok vagy legények is részt vesznek a játékban. Végezetül a helyszínük is más, mint az egyszerű gyerekjátékok esetében: a falu utcáin és kiemelkedő, jelentős pontjain - pl. templom körül, feszületnél, keresztúton, hídon - játszották, a faluközösség egészének szólóan. Mindezek alapján feltételeznünk kell egy mélyebb jelentésréteg létezését, amely magyarázatát adja e játéktípus adott körülmények között való előfordulásának. A néprajztudomány rituális szerepkörűnek tartja az ugyancsak ehhez az időszakhoz kapcsolódó virágvasárnapi kiszehordást, zöldágjárást vagy a húsvéti locsolkodást, sőt a nagyböjti énekes női körtáncot tavasz- és termékenységvarázsló rítusok maradványának tekinti - ugyanakkor viszont az ugyanolyan szokáskörnyezetben megjelenő egyéb játékokat, így a falujáró kapuzókat is rendszerint csupán egyszerű gyermekjátékként, szórakozási formaként értelmezi. A következőkben ezt az ellentmondást igyekszünk feloldani, és megkíséreljük e játéktípusnak azokat az inherens, de már elhomályosult tartalmi-jelentésbeli vonásait feltárni, amelyek rávilágítanak nagyböjti-tavaszi szerepkörének okaira.

1 Mint a nyírségi nagyböjti hagyomány kapcsán korábban már kifejtettük,

2 meglehetősen pontatlannak, sőt némileg félrevezetőnek kell tartanunk a néprajzi irodalomban erre a játéktípusra általában alkalmazott falukerülés terminológiát. Ez a kifejezés ugyanis azt feltételezi, hogy e játékok során megkerülik - körüljárják vagy körülfutják - a falut; ehelyett viszont utcáinak és lényeges pontjainak bejárásáról, a település keresztül-kasul történő „összejárásáról", vagy a templom és a falu vége közötti, illetve a falu egyik szélétől a másikig tartó vonulgatásról esik szó a leírásokban. Azonban nemcsak a kerülés formai hiánya teszi jogosulatlanná e terminológia használatát, hanem az a tény is, hogy ezekre a játékokra - mint a későbbiekben látni fogjuk - nem jellemző az a jelentéstartalom sem, amely a népi kultúrában a körülkerítéshez, körformához kapcsolódik. Ez a jelentés elsődlegesen az óvás-védelem eszméjével függ össze, s a különböző mágikus, rituális cselekmények során a gonoszűzés, gyógyítás, rontáselhárítás, birtokbavétel stb. fontos tényezőjeként jelenik meg a magyar néphitben. Mindezek alapján a falukerülés helyett az irodalomban ritkábban használt falufeljárást, vagy a népi (gömöri) eredetű falusorozást, illetve a falujárás és - a „Magyar Népzene Tárá"-ban alkalmazott faluhossza kifejezést tartjuk megfelelőbbnek. 1 A tanulmány egy nagyobb lélegzetű, a nagyböjti szokáskörről szóló értekezés rövidített és átszerkesztett fejezete. A játékok részletes leírását, illetve a megfelelő irodalmi hivatkozásokat terjedelmi okok miatt itt nem közöljük. 2 Ratkó Lujza: „Nem úgy van most, mint vöt régen..." A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában. Nyíregyháza-Sóstófürdő, 1996. 58-59.