Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - BÓNA BERNADETT: Amiről az ajtók mesélnek

AMIRŐL AZ AJTÓK MESÉLNEK 481 Egy ajtóval kapcsolatosan tehát sok mindent megemlíthetünk és számtalan kutatási irányvonalat felvázolhatunk, de mindemellett kiemelhetjük azon tulajdonságait, amelyeket így szoktunk fogalmazni: nyit és zár, enged és ellenáll, lehetőséget ad és elzár. Gondoljuk végig, hányszor állunk meg életünkben ajtók előtt nagy levegőt véve, mielőtt lenyomnánk a kilincsüket, hányszor jövünk ki ajtókon megkönnyebbülve, ha túlvagyunk valamin, hányszor toporgunk, mert nem akarunk belépni, hányszor vágyakozunk, hogy bárcsak beléphetnénk, hányszor, milyen érzésekkel közelítjük vagy hagyjuk el tehát az ajtókat és környezetüket. Hányszor? Megszámlálhatatlan. Nem tudjuk és nem is kell tudnunk, de az érzések ismerősek, megmaradnak és tapasztalatokká válva felsejlenek, ha egy következő ajtó előtt állunk. Ha a tárgyak mesélni tudnának, biztosan sok olyan dolgot mesélnének el, amelyekre már az a személy sem emlékszik, akivel megtörtént. A „meséket, mesetöredékeket" mi muzeológusok tudományosan megalapozva olvassuk ki a tárgyakból, olvassuk le a tárgyakról, felhasználva látásmódunkat, tudásunkat, tapasztalatainkat. Tisztelt Németh Péter! Csak Ön és az ajtók tudják, hogy hányon hányszor lépett be és hányszor lépett ki rajtuk, milyen érzésekkel jött-ment mind a múzeumok ajtóin, mind az életben előforduló ajtókon keresztül, hányszor érezte akadálynak őket és hányszor lehetőségnek. Az ajtók bezáródásáról és kinyílásáról már számtalan közhely született - ami persze úgyszintén jelentőségüket erősíti -, ezek közül azonban egyet sem szeretnék idézni, egyszerűen csak azt fűzném e témához, hogy bármilyen ajtón lépünk ki vagy be, annak oka van még akkor is, ha mások, vagy akár mi magunk sem ismerjük azt.