Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - BÓNA BERNADETT: Amiről az ajtók mesélnek

475 BÓNA BERNADETT Amiről az ajtók mesélnek Megszámlálhatatlan azon tárgyak sokasága, amelyek végigkísérik életünket. Ezek között vannak olyan tárgyak, amelyekre sokan felfigyelnek, mert egyszerűen szépek, vagy nyilvánvalóan a múlt fontos információit hordozzák, illetve a társadalmi értékrend - néha különös - szabályainak megfelelően jelentőséggel bírnak. Emellett azonban a tárgyak egy bizonyos csoportjára a társadalom csak egy szűkebb köre - a muzeológus, a múzeumi szakalkalmazott - figyel fel, így kezdetben csak az ő ismeretanyagának, látásmódjának perspektívájából értékes a tárgy. Ez az ismeretanyag, látásmód segít a muzeológusnak, hogy a tárgy által hordozott információkat feltárja, megfejtse, majd a múltat reprezentáló, addig rejtett adatokat nyilvánossá tegye, eljuttassa a társadalom többi tagjának. Természetesen a nyilvánossá tétel realizálódhat mind szakmai folyóiratokban megjelenő tudományos cikkekben, mind közművelődési szempontból jelentős újságok lapjain.

1 Tökéletes példák minderre Németh Péter tudományos cikkei az Archeológiai Értesítőkben, a Régészeti Füzetekben, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlékben; illetve e munkák mellett a kultúrát, tudományt népszerűsítő írások, amelyek például a Magyar Ifjúság, vagy a Kelet-Magyarország lapjain jelentek meg. Ez utóbbi munkákból megkérdőjelezhetetlenül kitűnik a társadalom művelésének feltétlen szeretete, és az a felelősségérzet, amellyel mindezt teszi.

2 A továbbiakban megfogalmazott témák területén a saját, néprajzi vonalon formálódott látásmódomat tudom reprezentálni, míg a régészek látásmódját egyes általam érzékelt jellemzőkkel tudom felvillantani Németh Péter kiválasztott munkáin keresztül. Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a tárgyak információkat hordoznak, azonban az információk tudásával rendelkezni már nem ilyen egyértelmű, hiszen nem mindenki van ugyanazon adatok birtokában. A tárgy a kutató által ismert információkkal, illetve az adatok által igazolt társadalmi, kulturális jellemzőkkel együtt képvisel értéket. Minél többet tudunk egy adott tárgyról, illetve minél többet tudunk egy tárgyon keresztül arról a korszakról, kultúráról, amelynek lenyomata, a tárgy annál „értékesebb", annál nagyobb dokumentáris értékkel bír. 1983-ban Németh Péter így fogalmazott: „Régész barátaim, Fodor István és Kovács László ugyanitt honfoglalás és kora Árpád-kori temetőket és egy tatárjáráskor elpusztult falut vallattak meg a hét év során azért, hogy egyre árnyaltabb választ adjunk azokra a kérdésekre, melyeket a magyar nép korai történetének kutatása felvet. (...) A földvár kutatásával egy időben magam a helybeli református templomot fogtam vallatóra. A tárgyak tehát „mesélnek" minden muzeológusnak, minden kutatónak. Mindazonáltal a múzeumokban dolgozó szakalkalmazottak ismeretanyaga, látásmódja értelemszerűen a végzettségnek megfelelően szakterületenként eltér, hiszen más lehet a kutatási módszer, a kutatott kor, illetve a társadalmi hierarchia vizsgált rétege. Mindemellett mégis van közös pont, hiszen minden elhivatott muzeológus szemléletmódjában felfedezhető a tárgyak iránti szeretet, tisztelet, alázat. Ennek köszönhetően egy felfedezett, megtalált tárgy természetesen az általa hordozott információkkal együtt végtelen nagy örömet okozhat: 1 Természetesen itt fel lehetne sorolni azoknak a lehetőségeknek az összességét, amelyekkel a muzeológus a kulturális javakat és a róluk tudott információkat a társadalom többi tagjának átadja, de jelen esetben erre nem térek ki. 2 Mind a tudományos, mind a közművelődési cikkeket lásd Laskayné Szőlősi Katalin: Németh Péter műveinek válogatott bibliográfiája. In: jósa András Múzeum Évkönyve 43. Nyíregyháza, 2001. 43-61. 3 Németh Péter: A szabolcsi földvár kutatásának hét éve. 234-253. In: Régészeti barangolások Magyarországon. (Szerk.: Szombathy Viktor) Budapest, 1983. 234-257. (továbbiakban: Németh 1983.)