Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - BODNÁR ZSUZSANNA: Stílus, forma, szépség, funkció (Üvegtárgyak a Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállításában)

472 BODNÁR ZSUZSANNA 5. kép Üvegkancsócskák. Rétközi Múzeum, Kisvárda, ltsz.: 78.9.1 és 85.4.1 (Bodnár Zsuzsanna felvétele) a következőket olvashatjuk „A rétközi Ibrány" című községkrónikában: „A színes üveget úgy helyezte el Szikszay András református lelkész az ablakok felső részén, hogy mindegyikben benne volt a Habsburgok 'schwarz-gelbje' és a magyar piros-fehér-zöld, s ráadásul e színek úgy helyezkedtek el, hogy a 'feketesárga' rátelepedett a magyar nemzeti színre. A fekete színt egészen sötét ultramarin kék helyettesítette. Szóval kitört a békétlenség, amiért Szikszay a templomban is ráültette a magyarok nyakára Bécset."'

3 A következő két üvegvitrinben helyeztük el a pálinkás és likőrös poharakat, pálinkás butykosokat. A zempléni huták többféle formában állítottak elő boros és pálinkás poharakat. E poharak legszebb darabjai azok, melyeknek szépségét az egyszerű forma adta meg (pl. kehely alakú, tölcsérszerű, talpas). A fél vagy egy decis poharakat rendszerint pálinka fogyasztásakor használták. A parasztság által használt pálinkás bütykösök, vagy ahogyan még nevezték őket, „zsebbe való" pálinkás bütykösök általában azonos alakban, de sokféle nagyságban kerültek elő. Többnyire fehér, áttetsző, ritkábban világoszöld, halványbarna színű üvegből gyártották ezeket a lapos testű, ovális alakú, szűk nyakú és talpú edényeket. A bütykösök túlnyomó többsége lapos formájú volt. Mint erre méretük is utal, ezeket pálinkaivásra használták. Közkedveltségüket bizonyítja az is, hogy az első világháborúban a katonák gyakran használtak otthonról vitt egyszerű, díszítés nélküli üvegbutykosokat. Az általában ovális formájú, lapított testű, színtelen, áttetsző vagy zöld üvegből gyártott edényeket többnyire rátétekkel díszítették. A következő vitrinekben az emléktárgyakként funkcionáló üvegeket láthatta a közönség. A XIX. század végétől egyes üzemek, a parádi és a dél-magyarországi huták megkezdték az olcsó és a parasztság számára tetszetős préselt üvegpoharak készítését. Ezeken, ellentétben a fúvott technikával készült poharak sima testével, a kidomborodó díszítmények rendkívül sokféle variációit találjuk. Megjelenik Kossuth Lajos arcképe, kalapban vagy kalap nélkül, névvel vagy név nélkül, és születése, halála évének feltüntetésével. A millennium hangulatát idézik a feliratos poharak, amelyeken „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart" és ehhez hasonló feliratokat olvashatunk. Magának Ferenc Józsefnek az arcképe is megtalálható ezeken a poharakon. Számos ilyen darabot mutattunk be a nyírbátori és a vásárosnaményi múzeumok gyűjteményéből. A népművészet ugyan nem ismeri a dísztárgy fogalmát, de a paraszti környezetben is találunk olyan tárgyakat, amelyeket csak különleges, ünnepi alkalmakkor használtak. Ezekből is láthatott a közönség néhány igen reprezentatív darabot. 6. kép A nagyszoba kiállításának részlete (Bodnár Zsuzsanna felvétele) 13 Hegedűs Dezső-Szurdoki Miklós: A rétközi Ibrány. (Szerk.: Virágh Ferenc) Budapest-lbrány, 1990. 93.