Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Helytörténet - LAKATOS SAROLTA Kállay Miklósné miniszterelnökné halála és a nyoma veszett családi vagyon „Vagyonvédelem" avagy eltulajdonítás?

AKIRŐL ISKOLÁT NEVEZTEK EL NYÍREGYHÁZÁN 465 Nyakamban az élet (1968) című regénye, cseh nyelven 1973-ban, németül 1976-ban jelent meg. Színvonalas, olvasmányos alkotás egy felnőtté, férfivá és tudatosan gondolkodó emberré érő kamasz vidéki nyaráról. A 60-as évek végén irodalmunkban tipikussá - az akkor induló fiatal írónemzedékben is centrálissá - váló kamaszperspektíva a mai magyar társadalom ellentmondásaira, a közösség- és emberségteremtés gondjaira vet éles fényt - komor-ironikus, gyermeki bölcsességgel. A posztumusz Rágalom (1968) is jellegzetes témát emel a közéleti realizmus áramába, a régi-konzervatív és az új, a gátlástalan „fogyasztói" kispolgárság mérkőzését az életformaváltás, a szocialista morál térnyerésének vajúdásaiban élő falun. 1

4 A fenti gondolatokat Agárdi Péter 1976-ban a Kortárs című folyóiratban megjelent írásaiból vette át az irodalomtörténetet író munkaközösség.

1

5 Szintén a Rágalomról olvashatjuk: „Sipkay nem elégszik meg az igaz ábrázolásával, hanem művészi eszközökkel az e mögött rejlő, bonyolult és ellentmondásos társadalmi és emberi igazság feltárására törekszik."'

6 Posztumusz jelent meg 1969-ben a „Valaki a ködben" elbeszéléskötet is. Munkásságát, a művekről megjelent kritikákat áttekintve valós az a megállapítás, mely szerint: „Sipkay Barna igazi műfaja a novella és a kisregény. Jól tudott több szereplőt mozgatni, beszéltetni együtt és egyszerre, ami a regényben elengedhetetlen. Mondanivalójának közvetlenebb tárgyalásmódja, az eszmei emelkedettség néha szinte romantikus pátosza jobban érvényesülhetett a zártabb, intimebb keretek között."'

7 A képzőművészetnek inkább csak saját és barátai számára készített tusrajzokkal, akvarellekkel hódolt. Ám művei e téren is megmutatták tehetségét. Munkáiból több alkalommal nyílt kiállítás. Az elismerések sem maradtak el: 1965-ben SZOT Művészeti Díjat és Munka Érdemrendet kapott. 1967ben József Attila-díjat vehetett át. Súlyos betegségben, 1968. január 28-án hunyt el. 41 éves volt. Korán szakadt félbe pályája. Nem tudjuk, mi lett volna ha... írói hagyatéka egy részét, családja a )ósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményének ajándékozta. Negyven év hosszú idő. Ma már fogyatkozik azok száma, akik személyesen is ismerték, vagy éveken át olvasták írásait. A neve mégis minden nyíregyházinak mond valamit, hiszen közöttük él tovább. Utcát neveztek el róla. 1971-ben a Kelet-Magyarország Szerkesztőségének falán emléktáblát avattak tiszteletére.'

8 Emlékére minden évben Sipkay-plakettet és gyűrűt adományoznak a napilap kiváló munkatársainak. 1989-ben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola felvette nevét. Megalakult és működik a Sipkay Barna Baráti Társaság, amely többek között céljául tűzte ki hagyatéka megismertetését és ápolását. Az iskolában kiállítás őrzi emlékét. 2005 óta pedig hagyománnyá vált, hogy a Sipkay-héten az elsősök névadójuk életét bemutató rendhagyó irodalomórán vesznek részt. Az iskola előtt 1990-ben szobrot állítottak emlékére, amely Nagy Lajos szobrászművész alkotása. „A szoborállítás mindig gesztus, a tiszteletadás különös megnyilvánulása... Legyen ez a szobor... örök mementó, figyelmeztetés számunkra. Sugározza felénk Sipkay Barna tiszta emberségének humanista gondolkodásának példáját, hogy mi is folytonosan gazdagabbak, nemesebbek lehessünk általa."'

9 Sipkay Barna. Hogy ki volt ő? Egy szerény, tehetséges, önmagáról keveset valló író, a közelmúlt krónikása. Egy EMBER, akiről iskolát neveztek el Nyíregyházán. 14 A magyar irodalomtörténete 1990.1095. 15 Lásd: Katona 1993. 11. 16 V. Dániel Erzsébet ajánlója: In: Sipkay Barna: Rágalom. Magvető Kiadó, Budapest, 1968. osz.n. 17 Margócsy József: Egy szerény író halálára. 114. In.: Új írás 4. irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat nyolcadik évfolyam, 1968. április, Budapest, 1968. 113-114. o. 18 Lásd még: Katona 1994. 145. 19 Katona 1991. osz.n.