Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Helytörténet - LAKATOS SAROLTA Kállay Miklósné miniszterelnökné halála és a nyoma veszett családi vagyon „Vagyonvédelem" avagy eltulajdonítás?

D. RÁcz MAGDOLNA Akiről iskolát neveztek el Nyíregyházán Sipkay Barna portréja (1927-1968) Bizonyára sokaknak ismerősen cseng ez a név. Nem véletlen, hiszen 1989-ben az akkori Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola felvette a nevét. Sipkaysnak lenni Nyíregyháza város diáksága számára rangot jelent. De ki is volt Sipkay Barna? Erre a kérdésre kerestem a választ, amikor a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében őrzött hagyatékát és a munkásságáról szóló írásokat tanulmányoztam. Az író Sipkay Barnabás néven látta meg a napvilágot Nyíregyházán, 1927. júl. 10-én, Sipkay György tanító és Nyitrai Jolán gyermekeként. Tanulmányait Nyíregyházán végezte. Az elemi iskolában részt vett a cserkészmozgalomban, kiváló tanuló volt, akárcsak az evangélikus Kossuth Gimnáziumban. Az irodalom és a képzőművészet iránti vonzalma már kisdiák korában megmutatkozott. Tóth István Lajos nevű tanára felismerte tehetségét, és támogatta képzőművészi hajlama fejlődését.' Korai versikéi 1940-ből, saját illusztrációival egy gondosan bekötött kis füzetben maradtak ránk. Jó minősítésű érettségi vizsgája után joghallgató lett Debrecenben. Az egyetemet 1946-ban kezdte. Az ország romokban hevert, nagy volt a szegénység, szülei nem tudták segíteni, így anyagi nehézségek miatt a jogi tanulmányokat nem fejezte be. Mivel állást kellett találnia iparstatisztikusi vizsgát tett, megfelelő minősítéssel. 1948-54-ig Nyíregyházán, a T1TÁSZ üzletigazgatóságán volt üzemi statisztikus. Ekkor lépett be a Magyar Kommunista pártba. Tagkönyvét ma már történeti ritkaságként tartjuk számon. Kenyérkeresőként már a családalapításra is gondolhatott. 1949-ben feleségül vette Erényi Évát. Házasságukból két kislány született: Éva 1950-ben, és Katalin 1954-ben. (1952-ben bevitték katonának, ahonnan mint tartalékos őrmester szerelt le. Tagja volt a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek.) Imádta a lányait. Sokat játszottak, kirándultak együtt. Egyik kedves kirándulóhelyük a Bükk hegység volt. Szívesen rajzolta a gyerekeit, több mesekönyvet is írt nekik. Ezeket ő maga illusztrálta. Az egyik „Az új erdész" címmel 1956-ban, saját illusztrációival díszítve látott napvilágot. Más írásainak publikálásával is sikeresen próbálkozott. Művei a Kortársban, az Új írásban, az Alföldben és a Napjainkban jelentek meg. Soha nem volt tolakodó. „Azok közé a kivételes írók közé tartozott, akiktől ügyeskedve kértek és kaptak kéziratot a szerkesztők, mert magától nem küldött, túlzottan szerény volt."

2 így volt ez a későbbiekben is, amit az Élet és Irodalom szerkesztőségéből kapott 1966-os levél bizonyít: „Kedves Barátom! Jó lenne, ha ismét küldenél valamit. Minél előbb itt a kézirat, annál hamarább megjelenhet. Nincs véletlenül ötleted valami nagyobb /kb. 10 flekk/ riportra? Üdvözöl: Pintér Tamás."

3 Mivel sikereket ért el, úgy gondolta, megválik munkahelyétől. Olyan munkát keresett, ahol az írás iránti szenvedélyének élhetett. így 1954-től a Néplapnál - a későbbi Kelet-Magyarország nevű lapnál - dolgozott, 1968-ban bekövetkezett haláláig. Először munkatárs volt, majd a kulturális rovatot vezette sikeresen. „Rövid idő múltán a szerkesztőség egyik szellemi irányítója lett... Mint kulturális rovatvezető sokat vitatkozott 1 Margócsy József: Sipkay Barnára emlékezünk. 107. In: Szabocs-Szatmári Szemle 111: évfolyam, l.sz. Nyíregyháza, 1968. február, 107-109. (A továbbiakban: Margócsy 1968a.) 2 Margócsy 1968a. 108. 3 Jósa András Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény 1990. 90.4.S. (A továbbiakban: JAM, ÍGY)