Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Helytörténet - LAKATOS SAROLTA Kállay Miklósné miniszterelnökné halála és a nyoma veszett családi vagyon „Vagyonvédelem" avagy eltulajdonítás?
456 LAKATOS SAROLTA életveszélyes volt átmennem hozzá. December 30-ig telefonon még beszélgettünk, igyekeztem lelket önteni belé." Niki ( Miklós fia) szépítette meg a Karácsonyát egy megható levéllel, amit így fejezett be: „Akármi történjék, akarom hogy tudják: soha még fiú nem szerette úgy a szüleit, mint én." Helén Asszony édesbátyjának, nagykállói Kállay Rudolfnak (1889-1958) a feleségével: Szalachy Adriennel (1899-1969) is tartotta a kapcsolatot, amíg lehetett. Sógornője 1944. december 24-én még meglátogatta a követségen. Kállay Miklóshoz írt levelében úgy írta, Helén lefogyott, igen megtört idegállapotban volt, le-fel járkált a követségi szobájában, minden gondolata a férje és a fiai voltak. Halála előtt 12 nappal a követségi sofőrrel Helén sógornője levelet küldött neki, amiben panaszkodott az egyedüllétre, s ígérte, ha lesz egy csendesebb nap, átköltözik hozzájuk a Nyúl utcába. Sajnos, erre már nem került sor. 6 Kállay Miklósnénak a török követségen töltött utolsó heteiről, az átélt borzalmakról és tragédiájáról részletesen beszámolt Kececi török követ a Kállay Miklósnak Isztambulból, 1945. július 18-án írott levelében. 7 „Budát a szovjet csapatok 1944. december 25-én kezdték el bombázni. December 27-én, amikor az ágyúzás intenzívebb lett, a követségi hotelből a követség parkjában állott betonbunkerbe költöztünk át 20-án, közöttük Helén Asszony és inasa, szobalánya is. Élelmünk kevés és hiányos volt, gáz és áram alig, amihez a víz szörnyű hiánya párosult. A világítást petróleumlámpával oldottuk meg, a vízhiányt részlegesen az úszómedence vizének felforralása biztosította, mosdáshoz, toaletthez, mosáshoz a havat használtuk fel. Egyszer igen erélyesen kellett megakadályozni, hogy a németek ágyúikat a parkunkban szereljék fel, máskor egy magyar szállasista különítmény akart a főbejáratnál teherautónyi robbanótöltetet elhelyezni. 1945 januárjában felújultak a csaták. A németek ostobán elutasították a szovjetek kapitulációs ajánlatát, a harcok még hevesebben folytatódtak, - mi összekuporodtunk a félig megvilágított bunkerben. A város egy körkörös tüzérségi tűz alatt volt. A repülőgépek rajai szinte a házak tetejét súrolták, mindenütt szétlőtt, összedőlt házak, a detonációtól összeomlott házak alatt emberek, állatok betemetve. A Vár fölött óriási fekete füstoszlopok szálltak, Pestet sűrű szürke porfelhő borította. Este az égboltot az ágyúk, rakéták tüze világította be. Budapest pokolváros lett. A követség tetőzete is komolyan megsérült, ajtók, ablakok darabokra törtek, az épület oldalrészei megrongálódtak. A bunker szellőzése elégtelen volt, a levegőtlenség már-már elviselhetetlen. Amikor és amennyire lehetséges volt, feljártunk a parkba levegőzni. így következett be 1945. január 14-e, vasárnap. A szovjet repülőgépek nagyon heves támadásokat hajtottak végre alacsony magasságban, a felállított tüzérségi ágyúk is repítették a lövedékeiket szünet nélkül. Délután 16 órakor egy óriási detonáció rázta meg a bunkert, amit tartós tompa moraj követett. Tudtuk, hogy valami súlyos dolog történt. Covet professzor vállalta, hogy a bunker ajtajából szétnéz, mi történt? Gyötrelmesen kezdett kiabálni: tűz van! Egy szovjet repülőgép a követség épületének közepébe zuhant, az épület úgy égett, mint egy óriási fáklya, a látvány rémisztő volt. Majd az épület egy füstölgő romhalmaz lett. A követség teljes bútorzata, felszerelése, közöttük az Ön ( Kállay Miklós) bútorai, festményei, képei, iratai, szőnyegei, metszetei, stb., ahogy az én 38 magyar festményből álló kis gyűjteményem, és más dolgok, tárgyak is a tűz martalékává lettek. Viszont a bőröndök, kézitáskák, ékszerládikák egy része megmenekült, hála a követségi személyzet önfeláldozó bátorságának: lépésről-lépésre leltek rá 1-1 csomagra az épület picéjében, s hozták át az óvóhelyre, közöttük az Ön megmaradt értékeit is. A zűrzavarban és a küszködés szorongásában, Kállayné Asszony nagyszerűen viselkedett. Bátor, sokat tűrő, barátságos volt, az éppen rászorulót gondosan ápolta, a legnehezebb pillanatokban is megőrizte bizakodó kedélyállapotát, igyekezett erőt önteni belénk, valamennyiünk csodálatát kivívta. Mélyen elszomorította Budapest tragikus sorsa. Kölcsönösen vigasztaltuk egymást és türelmetlenül vártuk a bunkerből való kiszabadulás óráját. Balszerencsék sorozata is kísért bennünket. Egy meglepetésszerű légi rajtaütés érte a Zárda 6 Dr. Kállay Tamásné szül. Kállay Ágotha levele Kállay Miklóshoz Bp., 1945.09.27., és Kállay Rudolfné Szalachy Adrienne levele Kállay Miklóshoz Bp., 1945.10.01. 7 Francia nyelven, írógépen írt hitelesített 9 oldalas levél. Az összefoglalóhoz felhasználtam Kállay Rudolf Bp., 1947.05.11-i levelében közölt kiegészítő részleteket is.
