Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Építészet - KOMJÁTHY ATTILA: Szabolcs (Gondolatok a Szűz Mária monostor helyreállításáról)

46 KlSS JÓZSEF és az egész munka szervezése honfoglaló magyarjaink impozáns mérnöki teljesítménye. (5. kép) Véleményem szerint a sáncok építése a rekeszek lépcsőzetes sorainak teraszos kiépítésével folyhatott a kutatás által kimutatott formában, a külső gerenda fal befejező ütemű kiépítésével. A földvár szerkezeti bemutatására több vázlatot, tervet is készítettem, de végül a leginkább helyesnek és mértéktartónak azt a változatot tartottuk, amely a keleti sánc kutatása utáni bolygatott részbe épült volna. Itt érdekes módon határozottan azt is érzékelhetnénk, hogy a földvár és templom közötti forgalmi kapcsolat csak későbbi alakult ki, hiszen a bemutató szerkezet lezárást alkotna a híddal szemben. A kazettás szerkezetet is megmutatva, az eredeti módszer szerint épülne meg a föld-fa szerkezet, amely oldalirányban belesimulna a sáncoldalba, a felső részén pedig az eredeti járószint érzékeltetésére adna lehetőséget. A sáncoldalak és a várudvar terepegyengetési, tisztítási munkáit követően kerülhetett sor arra a kiegyenlítő finom tereprendezésre, amelyet követően csak a bolygatott részekre volt előirányzott gyeptelepítés, de az így is 3500 m

2volt (a bozótirtás az udvarban 14000 m

2). A földvár növényállományának az egészséges, nem gyomfaként jelenlévő részét is megtartásra javasoltam, amihez az eredeti füves felületek megőrzése is társult. Nem szerettem volna a természetes növénytársulásban kialakult növénytakarót „sportgyepre" cserélni. Külön egyeztetést és odafigyelést igényelt az északnyugati sarkon lévő, természetvédelem alatt álló árvalányhajas megőrzése, a terület kezelése. Az addigi előkészítő munkálatok elengedhetetlenek voltak, de sok pénzt emésztettek fel így is, és csak ezzel az ütemmel kezdődött el a látványos eredmények, küzdelmek sora. A helyreállítás előtt a sáncoldalakra húzódó telkek, ahol növénytermesztés folyt, kincstári tulajdonba kerültek. Megszüntettünk egy állapotrontó tevékenységet és lehetőség nyílott a földvár külső oldalán kialakítanunk a körbejárást biztosító földutat. (6.kép) A földút összeköttetést biztosított a híd, a templomkert, a szabadtéri színpad és a déli bejárat között. A telekhatáron sövényfonatos kerítést készíttettem, ami nem csak a földvárhoz, de a falu hagyományához is illő, egyszerű megoldás volt. A nehezebb az volt, hogy úgy kellett ezt a munkát is ütemezni, hogy tavaszi időszakban kerüljenek a fonathoz szükséges gallyak kivágásra, előkészítésre, és még ezt a hagyományos építést ismerő csapat álljon össze. Egyébként az egész kutatási, tervezési és kivitelezési munkafázissort a finanszírozási lehetőségek idejével együtt az évszakváltozások és nem várt időjárási viszontagságok kísérték. Állandóan a kényszerek és „sokismeretlenes egyenletek hálójában vergődtünk". A déli kapu közelében, a sánc gerincén 1897-ben felállított millenniumi emlékoszlop és az azt körülvevő betonfelület és a sáncoldalra lenyúló alaperősítés elmozdult és lecsúszással fenyegetett. Ennek a problémának megoldására hagyományos eljárások nem jöhettek szóba. Olyan módot kellett találnom, amely a sáncot lehető legkisebb mértékben bolygatja, a meglévő alapozáshoz kapcsolódóan nem jelent további terhet, ami a csúszást segítené ahelyett, hogy gátolná. Arra is tekintettel kellett lennem, hogy az emlékoszlop körül nem volt felület, ahol közlekedni lehetett volna. Csak a déli kaputól vezetett lépcsősor a díszlánccal körülvett emlékoszlophoz, azt át lehetett lépni, de körüljárni nem. így olyan faszerkezetet terveztem, amely a sáncoldalra fektetett és egy sorban abba süllyesztett átkötött, fésűs gerendasorból áll. A függőleges sor egyúttal a korlát is és a vízszintes járófelület tartószerkezete is, és az emlékoszlop alatti terület stabilizációját is megoldja. 6. kép A vár a rendezési munkák után