Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)

430 VOFKORI MÁRIA Havasalja lakossága a 17-18. század folyamán a következőképpen alakult. (Ahhoz, hogy abszolút számokhoz jussunk, a conscriptiókban feltüntetett családfők számát beszoroztuk a már elfogadott és a szakirodalomban általánosan használt 5-ös szorzóval.) 1614 1721 1750 1786 I. Fenyéd 175 215 245 364 2. Máréfalva 235 230 325 479 3Küküllőkeményfalva 140 150 175 222 4Zetelaka 359 1030 1230 1597 5Szenttamás 55 60 65 78 6. Fancsal 85 65 (93) 112 7Szentkirály 300 255 270 438 8. Tibód 95 25 75 130 9Ülke 135 130 165 284 10. Oroszhegy 365 410 545 868 Összesen 1980 2570 3188 4572 A tájegység vezérfaluja, a nagyságrendileg legnagyobb falu kétségtelenül a Nagy-Kiiküllő menti Zetelaka. Vezető szerepét a 18. században mindvégig megőrzi. 1721-ben a tíz falu lakosságának 40,08 százaléka él itt, és ez az arány a század második felében is mindvégig 30 és 40 százalék között marad. A tájegység nyugati tömbjének legnagyobb faluja, Oroszhegy a lakosságszámot véve alapul a 17. század első felében még közel állt Zetelakához. E két nagy erdőbirtokos helység lélekszáma az 1614-es conscriptio tanúságtétele szerint csaknem megegyezik. A tájegységen belüli második helyét igen, de a lakosság összlétszámában való hasonlóságot Oroszhegy nem tudja megőrizni: Havasalján Zetelaka után mindig csak a második, mégpedig olyan különbséggel, hogy míg Zetelakán az összlakosság 30-40 százaléka él a 18. században, addig Oroszhegyen csak annak 15-20 százaléka. A fennmaradó nyolc falu nagyságrendileg három csoportra osztható: Fenyéd, Máréfalva, Szentkirály - közepes falvak, átlagosan 45-95 családfőt számlálnak és a tájegységen belül az összlakosság 7,68-10,58 százalékát képviselik. Küküllőkeményfalva és Ülke már kicsi falvak: a század közepén 35 család él Keményfalván, 33 Ülkében, ez a tájegység lakosságának 5,5 illetve 5,17 százalékát jelentette. Ennél is kevesebb része az összlakosságnak az a maroknyi ember, akik a három nagyon kicsinek számító faluban: Fancsalban, Tibódon és Szenttamáson laktak, e három törpetelepülésen (hameau, Weiler), ugyanis a családfők száma 1750-ig nem éri el a 20-at, mi több, Tibódban 1721-ben a conscriptorok mindössze öt családfőt írnak össze. Zetelaka és Oroszhegy primátusát a tájegységen belül elsősorban gazdasági tényezők magyarázzák. Ha csak a köves, agyagos, négy ökörrel is nehezen szántható föld biztosította volna számukra a megélhetést, nehezen tudták volna megtartani első helyüket a tájegységen belül. Ennek a két falunak azonban ott volt még