Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - PÁLL ISTVÁN: „De eo utrum..." Krimi? Talán folklór? Netán régészet? (Egy XV111. századi törvényszéki irat talányai)
DE EO UTRUM..." KRIMI? TALÁN FOLKLÓR? NETÁN RÉGÉSZET? 427 Az 1783. november 14-én kelt iratban az iránt érdeklődnek a hat tanútól, hogy azok tudnak-e valamilyen nagyobb mennyiségű pénz megtalálásáról? És ebben épp az az érdekesség, hogy a kapott válaszok között nem is egy néphitbeli adat felbukkan. Nézzük mindjárt az első tanú által elmondottakat: Miholecz Mihály látta, „hogy a pénz felvetődött az ő szállásán". Az elásott, elrejtett kincs a hiedelemmondák között elég gyakori vándormotívum Európa-szerte, s a hazai magyarázatok szerint a pénz időnként „tisztul", feljön a föld felszínére, és ott lánggal jelzi hollétét. Ha valaki Szent György nap környékén nekifog a jelzett helyen az ásásnak, kiszedheti a kincset. 5 Iratunkban az időpontra nincs konkrét utalás, csupán általánosságban említődik, hogy „Múlt Tengeri vetéskor volt esztendeje", ami hazánkban általában április második felére esik, így a Szent György nap bőven belefér az említett terminusba. Másik adatként említhetők a második tanú által a Miholecz felesége szájába adott mondatok, melyek szerint a pénz kiásása után sok macska ment éjjel a szállásukra, meg hogy otthon is megdöglött mind a kakasuk, mind pedig a macskájuk. Mindez arra utal, hogy a kincs elásáshoz fűződő hiedelem valamiképpen élt a területen, hiszen áttételesen az elásott kincset őrző állatokról vagy az elásásukkor a tetthelyen leölt áldozati állatokról lehet szó, melyek a kincs háborgatását, elvitelét halállal büntetik (ez szintén vándormotívum, mely szerte a világban fellelhető). Noha a kincs Miholecz által történt megtalálását és elvitelét a tanúk a családtagok elszólására vagy pletykáira hivatkozva tényként említik, no meg azt is észlelni vélték, „hogy Miholecz Mihály azolta jobban bírja magát a gazdaságában", maga az érintett ezt határozottan tagadta. Bár a második tanú „a bétemetett gödörtől a Miholecz Mihály szállása felé valamely Láda forma húzásának a hellyét" is látni vélte, a törvényszéki vizsgálat egy Kecura Márton nevű ember bejelentése miatt indult meg. Mégsem a kincsásáshoz és megtaláláshoz fűződő tanúvallomások az igazán érdekesek az iratban (ilyeneket minden magára adó folklórkutató közölt már néphitgyűjtései közreadásakor), hanem az első tanú, Boda Zsigmond által elmondottak. Ebben arról van szó, hogy azon a helyen, ahol Miholecz Mihály a pénzt „felvetődni" látta, a három (!) delikvens három (!) napi gödörásás után „a föld övedzig való ásásában" egy eltemetett csontvázat talált mindenféle mellékletekkel! Ezt a tanúként meghallgatott Boda igen részletesen tollba mondta: a leírást olvasván szinte látjuk a csontváz és a mellékletek elhelyezkedését, akárcsak egy régészeti lelet ásatási jelentéséből. Kétségünk csak amiatt lehet, hogy hogy a csudában tudta ilyen részletesen megfigyelni egy nem „szakásató" a leleteket azok eredeti helyén? Mert valószínűleg nem vízszintes rétegenként fejtették le a földet a csontokról, s nem figyelhették meg egyszerre az összes mellékletet. Meg hogy a pénzásó fúróval (amit ebből a célból direkt ezen alkalomra készíttetett a tanúval Miholecz) végzett földtúrás során hogyan sikerült ilyen korrektnek tűnő megfigyelés-sorozatot eszközölni? Még azt sem tudjuk, hogy férfi vagy női tetemről van-e szó (bár a lábánál talált kengyelpár inkább férfira utal), s azt sem, hogy mely korból származik, s talán a lelet félrefordult feje miatt gondolhattak arra is, hogy az a bal oldalán fekszik a sírban. Szép, kerek történet, sok folklorisztikusnak tűnő motívum, és tulajdonképpen a feltett kérdésekre adott válasz megkerülése rejlik a tanú által elmondottakban. Az egész leírásból az sejlik ki, hogy Miholecz a többiek ásástól való eltiltása után maga (meg a felesége) folytatta a kutakodást és talált egy láda pénzt, de ez megint hiedelemmonda-motívum. Ki sejti itt az igazságot? Mivel újabb irat nem került elő a levéltári dobozokból, feltételezhető, hogy a vizsgálat nem derített ki semmi érdemlegeset kincsvonatkozásban. Ami azonban ténynek vehető, az az ásás során előkerült sírmellékletek összessége. Laikusként nem akarok belekontárkodni a régészek munkájába, így feltevéseimet csak félve fogalmazom meg, de valami hasonló elhelyezkedésű és mellékletekkel ellátott sírokról mintha már magam is olvastam volna. Minden esetre az ötszögletes arany medál (pénz?) talán a halott szemét fedte egykoron, a vastag ezüst fülkarika, a mellén 3 Diószegi Vilmos-Dobos llona-Nagy Ilona: „Kincs" címszó. In Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet. Budapest, 1980.197-198.
