Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt

420 MOHÁCSI ENDRE hogy ha a törökkel elhiteti, hogy az ő érdekükben cselekedett a támadással, később „felügyelheti", vagy akár az új területet - török hűbérként - irányíthatja is. Csakhogy nemcsak a töröknek nem tetszett, de Magyarországon, sőt a bécsi udvarban is nagy visszhangja volt az eseménynek. Bécs és a nádor tisztában voltak a fejedelem hintapolitikájával. Thurzó György írja: „Az erdélyi fejedelemnek velünk való tettes barátságával magunknak hízelkednünk igen káros, holott némi nemű mértéktelen cselekedetiből és maga elhitt indulatibul ellenkezőt kézzel tapasztalhatunk meg benne".

1* A Havasalföld elleni támadásra és más „nyalánkságokra" Hídvégi Mikó Ferenc szerint a fejedelmet Imrefy János „ki director és praesidens consilii et totum fac" vette rá „... hogy itt Erdélyben magát igen megerősítse, Szebent a szászoktól elvegye, abban derekasan praesidiumát tartsa, hagyja, onnat Havasalföldibe, moldovai vajdaságra és, ha Isten élteti, onnan a lengyel királyságra igyekezzék".'

4 A fejedelem előhadai decemberben elfoglalták a vajdaság fővárosát, ő maga január i-jén lépett havasalföldi területre. Radulnak sikerült elmenekülnie vagyonával. Forgách Zsigmond véleménye szerint eme haditettnek nem volt jelentősége, ugyanis „...kit könnyű volt megvenni, mikor pusztán találják; ezután válik meg, mint ülheti meg ott az nyerget, non minor est virtus querere quam parta tueri...".'* Mindenesetre Báthory Gábor titulatúrájába szépen bekerült a „Valachiae Transalpinaeque Princeps" cím is, amelyet nem sokáig viselhetett. Ugyanis a török portának már meg volt a kiszemeltje a havasalföldi vajda címére Radu Mihnea személyében. Báthory kelletlenül hagyta el a vajdaságot. Radul Sorban Bécsből visszatérve elűzte Mihneát és seregével Erdély ellen indult. Ezért amikor Báthory Gábor 1611 áprilisában hadat gyűjtött mind az erdélyi és magyarországi területeken, Forgách Zsigmond és Thurzó György érthető módon megtiltották a határon lévő megyékben élő hajdúknak a Báthoryhoz való csatlakozást. „Embereknek uraknak nemes nemtelen vitézlő hajdú az egyéb akár minemű renden lévőknek Szatmár Szabolcs, Bereg, Máramaros, Kraszna, Belső-, Külső-, és Közép-Szolnok vármegyékben akárhol lakosoknak ... hadjuk és parancsoljuk keményen hogy ... senki Báthory Gábor mellé és zászlója alá ne menjen, mert valaki ez ellen cselekszik bizonyos legyen benne hogy ha jószága nincsen feje és tisztessége veszessen, ha pedig jószága vagyon mind jószága nemessége és tisztessége veszessen minden személy válogatás és kegyelem nélkül".'

6 A nádor ezen felhívása válasz volt a Báthory által feltüzelt hajdúk tevékenységére, akik maguk mellett a parasztságot is nagy sikerrel eskették fel Báthory seregébe. Már február másodikán hallott erre utaló híreket a nádor, aki figyelmezteti Dóczy Andrást, hogy „Annakfelette az parasztságot is ne engeggie kegyelmed Báthory számára esküt tenni, hanem afféle esküttebőknek itt ellene állion minden tehetsége szerént, mert ha senkiiül nem leszen félelmük, és mindenkor ebben mennek el, csak Isten tuggia mi következhetik belőlle".'

7 De a látszólag Báthorynak elkötelezett hajdúk nem maradtak veszteg, hiszen ahogyan vallották magukról: „mi pedig szokatlanok vagyunk az efféle szolgálathoz, holott gyermekségünktől fogva szablyánkval esszük kenyerünket".'

8 így titkon gyülekeztek tovább, sőt valóságos verseny indult a hajdú csapatok „kisajátítására". Kendi tudósít arról egyik levelében, hogy a tiszántúli és Máramarosban lévő hadakhoz Nagy Lőrinchez és Nagy Lukácshoz küldte szolgáit titokban, hogy „miénkké tegyük azokat is. Ezt nem míveltem volna, holott tudom, hogy ők is az római császár őfelsége szolgái és onnét várnak, de félek vagy attúl, hogy el ne oszoljanak, avagy attúl, hogy Bethlenhez ne álljanak vissza, és így ha megtudná is Forgács uram, nem bánom, mert az császár neve forog benne. Nekem meg akarnak az kapitánok és hadnagyok eskünni, hogy római császár valakit fejedelemnek ad Erdélybe, velem az mellé jőnek, és vele élnek halnak".'

9 Akárhogy is felkészült Báthory a Radul támadására, a harcokban tapasztaltabb havasalföldi vajda július 8-án Brassó mellett szétverte a fejedelem seregét, aki Szebenbe menekült. Itt még nem értek véget a fejedelem megpróbáltatásai. Radul Serban, aki 1602-től volt a Havaselve vajdája Habsburg akarattal, 13 Thurzó György előterjesztése a kassai gyűlésen. Komáromy: Adatok 603. 14 Bethlen Gábor emlékezete. Szerk. Makkay László. Budapest, 1980. 42. 15 Forgách Zsigmond levele Dóczy Andrásnak 1611. január 20-án. Szilágyi Sándor. Okmányok és levelek az 1611-ik év történetéhez. In: Történeti Lapok, 11. évf. 44. szám. Kolozsvár, 1875. 689. 16 Thurzó György nádor felhívása a felsorolt vármegyékhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg-Megyei Levéltár Vl.A.l. 103. csomó. Fasc. 29.no. 15. 17 Forgách Zsigmond levele Dóczy Andráshoz. 1611. február 2-án. MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 18 A hajdú vitézek levele Homonnai Drugeth Bálinthoz. 1607. október 24. Komáromy András: Szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. In: Történelmi Tár 22.(1900)422. 19 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor története. Pest, 1882. 322.