Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - BÁTHORI GÁBOR: A török-magyar viszony alakulása a XVI. században Közép-Európa hatalmi viszonyai 1568-1590 között

413 BÁTHORI GÁBOR A török-magyar viszony alakulása a XVI. században Közép-Európa hatalmi viszonyai 1568-1590 között 1564 őszén János Zsigmond elfoglalta Szatmárt, Hodakot és Nagybányát, a csatározások a következő évben is folytatódtak a két országrész határán. Ferdinánd támadásai következtében János Zsigmond török vazallusként Szulejmántól kért katonai segítséget. A szultán személyesen vezetett 1566. évi hadjáratában a Porta politikai és katonai céljai egyaránt eredménnyel zárultak. Erdély hovatartozását illetően a török politikai vonal érvényesült, Gyula, Világos, Jenő és Szigetvár elfoglalásával a hódoltság határát a Tiszántúlon és a Dél-Dunántúlon sikerült megerősíteni, sőt a Dráva-Mura torkolatig kitolni. Az 1. Miksa vezette keresztény haderő képtelen volt a török főerők dunántúli területszerzésének megakadályozására." Miután Szulejmán utolsó kísérlete Bécs elfoglalására nem sikerült, az utód 11. Szelim és 1. Miksa magyar király az új status quo alapján 1568. február 17-én Drinápolyban 8 évre békét kötött, aminek háromszori megújítása (1575, 1583,1590) a tizenötéves háborúig viszonylagos fegyvernyugvást teremtett a két birodalom között. A békeszerződésben a Porta elismerte Miksa uralmát a Királyi Magyarország felett, és határbizottság létrehozásáról rendelkezett. Miksa vállalta évente 30 ezer arany „tisztességes ajándék", voltaképpen adó küldését a szultánnak, és elismerte az Erdélyre vonatkozó vazallusi szulejmáni akarat érvényesülését. A Porta Kárpátmedencei politikájának legfőbb alapelve, a megosztottság fenntartása, a két keresztény államalakulat egymással bármikori kijátszásának lehetősége biztosított maradt, mindeközben a Hódoltság területe gyarapodott. 1568 láthatóan az Oszmán Birodalom győzelmét hozta, de jelentette nagy, expanzív korszakának végét is, egyben a hanyatlás kiindulópontja lett.

2 A csúcs és a hanyatlás gyakran egybeesik a birodalmak történetében, az oszmánokat a XVI. század utolsó harmadában érte el a nagy birodalomépítők végzete. Az oszmán hódító politika figyelmen kívül hagyta az Európában a gazdaságban, az államrendszerben, a hadviselésben és a nemzetközi politikában nagyon gyorsan változó új jelenségeket és ez az „európai fejlődés túlnőtt a Török Birodalom módszerein."' A XVI. század végi oszmán válságról eltérő magyarázatok születtek. Egyes kutatók a pénzügyi zavarokat a nyugat-európai gazdaságban végbemenő tőkefelhalmozással és az árrobbanással hozzák összefüggésbe, és ebben a folyamatban a fejletlenebb céhes struktúrában termelő keleti ipar elveszti korábbi pozícióit. A mezőgazdasági termékek iránti kereslet miatt végbemenő nagybirtok-koncentráció tönkretette a kisgazdaságokat, ezáltal jelentősen csökkentek az adóalapok, vele párhuzamban viszont megnövekedtek a katonáknak fizetendő zsoldok, jelentősen növelve az állam finanszírozási gondjait. Mások az olcsó, Európát elárasztó újvilági ezüstöt teszik felelőssé a török ezüstpénz, az akcse 1585/89-ben bekövetkezett leértékeléséért, a pénzügyi válságért. Vannak olyan nézetek is, amelyek a birodalom gondjaiért a demográfiai robbanást, a költséges, állandó háborúkat, a befolyt jövedelmek áttekinthetetlen felosztását, a borzalmas korrupciót és az ázsiai típusú masszív társadalmi szerkezetet okolják. Fodor Pál az 1580-as évektől felgyorsult és egyre jobban mélyülő monetáris zavarokat elsősorban a túlméretezett bürokrácia és a hadsereg ellátásának nehézségeiből vezeti le, megemlítve az Oszmán Birodalomban élő zsidók és az oszmán állam addig kitűnő együttműködésében bekövetkezett fordulatot.

4 1 Magyarország hadtörténete I. Szerkesztette: Liptai Ervin. Budapest, 1985. 192. 2 Hegyi Klára-Zimányi Vera: Az Oszmán Birodalom Európában. Budapest, 1987. 27. 3 Hajnal István: Az újkor története. Budapest, 1936. 291. 4 Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról. Megjegyzések az 1585-1589. évi leértékelésről. In Uő: A szultán és az aranyalma. Budapest, 2001.95-109.