Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
SÁTORALJAÚJHELY EGYHÁZAI A REFORMÁCIÓ ELŐTT 393 előtti források, melyek többnyire Újhely melletti kolostornak nevezték. Emellett előfordult még az újhelyi kolostor elnevezés, amit a latin de vagy in elöljárószóval képeztek, elvétve pedig Patak vára mellett lakóknak is nevezték az ott élő remetéket. 10 9 A kolostor körül feküdt az újkori Barátszer, azaz a kolostor legrégibb belső birtoka, ami valószínűleg a középkorban is lakott volt. A Barátszer szót a középkori forrásokban nem találjuk, csak miután 1640 körül visszatértek a pálosok Újhelyre, utána kezdték így nevezni a pálosok földesurasága alatt álló területet. A mai 700 éves tértől a Posta közig, a Barátszer utcától a Ronyváig terjedő rész kapta ezt a nevet. 11 0 E terület teljesen ki volt véve a pataki uradalomból, sőt Sátoraljaújhely város fennhatósága alól is, és egészen 1786-ig - a pálos rend feloszlatásáig - önálló falunak számított. A pálosok a Bocskai-felkelés kezdetén néhány évtizedre ugyan végleg elhagyták a kolostort, azonban sem a reformációt követő évtizedekben, sem a 17. század első négy évtizedében nem hagyták feledésbe menni birtokjogaikat; a visszatelepedéskor ott folytatták életüket, ahol korábban abbahagyták. Visszatérésük ellen a pataki uradalom református földesurai - a Rákóczi-család - sem emeltek szót, tudomásul vették, hogy a pálosok újra birtokba vették, ami eddig is övék volt, a későbbiekben sem vitatták Barátszer hovatartozását. Igaz ugyan, hogy a 18. században az egyházi birtokjog megítélésében változás következett be Magyarországon, de ez az újhelyi kolostor környékének birtokviszonyait nem érintette. A pálosok középkori birtokaikra tértek vissza, ugyanazon a jogon élték azokat, mint tették azt rendtársaik évszázadokkal korábban. Elég egy pillantást vetni a város térképére, máris feltűnik, hogy a Barátszer utcái nem csatlakoznak a városéhoz. Az észak felé tartó utcák egykor szekérutakban folytatódtak, a közeli két nagy városi utca felől pedig csak sikátorokon keresztül lehetett elérni a Barátszert. A kolostor környéke tehát önállóan épült ki, nem illeszkedett a város utcarendszerébe. Nem tudjuk, hogy ez az utcarendszer mikor jött létre. Lehetséges, hogy a pálos visszatelepülés előtti korban - így a középkor évszázadaiban is - csak a kolostor előtt húzódó utca volt kiépítve. A Barátszer területének eredete ugyanúgy a múlt homályába veszett, mint a Szent Egyed kolostoré. A kolostornak semmiféle adománylevele nem volt erre területre, ilyen oklevelet már a 14. század elején sem tudtak bemutatni. Elképzelhető, hogy amikor a pataki ispánság egy kis darab földjét - az újkori Barátszert - a remetéknek adták, ezt az adományt nem is foglalták írásba. Amikor 1312-ben megerősíttették a régi uralkodók adományait Károly királlyal, csak általában beszéltek az adományokról, oklevelet nem mellékeltek hozzá. Az első Anjou-uralkodótól szerzett elismerő oklevelet még kétszer erősítették meg: 1328ban másodszor is Károllyal, 1358-ban Nagy Lajossal."' Mindegyik megerősítésnek megvolt a sajátos oka. Az 1312-es oklevél kiállításában talán az is közrejátszott, hogy a király az ispánságot már odaadta a Baksarokonságnak. A Baksák, akik korábban királyi várnagyok voltak, jól tudták, hogy a remeték csak a szokásjog alapján tartják kezükön a birtokokat, földesúri jogaikat így könnyedén kiterjeszthették volna a Szent Egyed kolostor jószágaira is. Károly király oklevele azonban elismerte a remeték földesuraságát. Az 1328-as oklevél nem sokkal az után kelt, hogy az uradalmat Babonicsoknak adományozták, így a pálosok ezúttal is az ispánság új urával szemben akarhatták jogaikat megvédeni. Az 1358-as megerősítésre nem találunk az előzőekhez hasonló magyarázatot, talán a királyi uradalom ekkor vált királynéivá. Amikor az újkorban összeállították a Barátszerre vonatkozó okleveleket, akkor csupán két adománylevelet tudtak az összeállításba bemásolni. Mindkét adomány a Ronyván túli szántóföldekre vonatkozott." 2 109 1310: „prope Huihel" - AO 1. 213.; 1412: „claustri beati Egidii abbatis de prope Wyhel" - DL 8786. (Bándi: Pálos oklevelek 41. sz.); 1434: „in claustri beati Egidii habitantium in Wyhel fundate" - DL 12 586. (Bándi: Pálos oklevelek 55. sz.); 1524: „de prope Wyhel" - DL 23 906. (Bándi: Pálos oklevelek 92. sz.) A további adatok: Bándi: Pálos oklevelek és Tóth: Sátoraljaújhely passim. 110 A Barátszerről nem maradt fenn külön térképi ábrázolás. Legjobb leírása az újhelyi kolostor házi napiójából, 1737-ből származik. Documenta artis Paulinorum 3. (MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XIV) Bp. 1978. 107. 111 Mindegyik oklevélnek fennmaradt az eredeti példánya. 1312: DL 1807. (AO 1. 263.); 1328: DL 2492. (AO IL 353.); 1358: DL 4710. (Bándi: Pálos oklevelek 17. sz.). Lajos király oklevelét a pálosok utoljára 1402-ben a budai káptalannal íratták át. DL 4711. (Bándi: Pálos oklevelek 40. sz.) 112 MOLE 153 Acta Paulinorum 547-29.
